„Csak átutazóban vagyunk itt a földön, elrendeltetésünk az örök boldogság” – mondta a pápa az idén elhunyt bíborosok lelki üdvéért bemutatott szentmisén

XVI. Benedek hétfőn déli fél 12-kor a vatikáni bazilika Katedra oltáránál mutatott be engesztelő szentmisét a bíborosi kollégium tagjaival együtt, az idén elhunyt püspökök, érsekek és bíborosok lelki üdvéért.

A pápa nagy szeretettel emlékezett meg az atyai házba visszatért főpásztorokról, név szerint is felsorolva a bíborosokat: Stephen Fumio Hamao, Alfons Maria Stickler, Aloisio Lorscheider, Peter Porekuu Dery, Adolfo Antonio Suárez Rivera, Ernesto Corripio Ahumada, Alfonso López Trujillo, Bernardin Gantin, Antonio Innocenti és Antonio José Gonzáles Zumárraga.

Utalva a Bölcsesség könyvéből vett olvasmányra a Szentatya megállapította: az idős kor akkor igazán tiszteletreméltó, ha a magas életkorhoz bölcsesség és tiszta élet járul. Ha az Úr egy igazat idő előtt magához hív, az azt jelenti, hogy az illetőre vonatkozóan sajátos szeretet terve van, amely előttünk ismeretlen. Egy számunkra kedves személy korai halála arra int, hogy ne éljünk középszerű életet, hanem törekedjünk egyre inkább a lét teljességére.

Ellentét áll fenn a között, amit az emberek felületes tekintete, illetve amit Isten szeme lát. A világ a „bölcseknek” hisz, míg Isten a „kicsinyeket” kedveli.
A valóságnak ez a két dimenziója, vagyis a látszat, valamint a mély, igaz és örök valóság nem időrendi sorrendben követik egymást, mintha a valódi élet csak a halál után kezdődne – mondta homíliájában a Szentatya.

Az igazi, az örök élet valójában már ezen a földön megkezdődik a történelmi események törékenysége ellenére. Az örök élet olyan mértékben kezdődik el, amilyen mértékben megnyílunk Isten misztériumának, és befogadjuk őt. Isten az élet Ura, és mi „benne élünk, mozgunk és vagyunk” – idézte Szent Pál szavait a pápa. Isten az igazi bölcsesség, amely soha nem öregszik meg, valódi gazdagság, olyan boldogság, amelyre minden ember szíve vágyik.

Az evangéliumi bölcsesség távlatában maga a halál is egy üdvös tanítás hordozója. Arra késztet, hogy szembenézzünk a valósággal, hogy elismerjük annak múlandóságát, ami a világ szemében nagynak és erősnek tűnik. A halállal szemben érdektelenné válik mindaz, ami az emberi gőg tárgya, és az kerül előtérbe, ami valóban értékes. Ezen a földön egyszer mindennek vége szakad, csak átutazóban vagyunk itt. Csak Istenben van élet, mivel ő maga az Élet – mutatott rá homíliájában XVI. Benedek.

Ezért az ember csak akkor juthat el az örök életre, ha belép az ajándékozás logikájába: mint ahogy Isten nekünk ajándékozta magát Krisztusban, mi is arra kaptunk meghívást, hogy magunkat testvéreinknek adjuk. A szeretet logikája juttat el bennünket a halálból az életre, emberi törékenységünk ellenére. Az életnek és a reménynek ez a szava mély vigaszt jelent a halál misztériumával szemben, különösen, amikor a számunkra legkedvesebb személyekre sújt le. Amikor szomorúvá tesz bennünket, hogy el kell tőlük válnunk, és hiányuk fájdalmas, a hit benső támaszt nyújt, ha arra gondolunk, hogy Jézusnak köszönhetően a „halál már nem uralkodik” rajtuk.

Krisztus irgalmas szívén át jutottak el a földi életből az örök nyugalomra. Most a szentek között végre mentesek a földi élet keserűségeitől, és bennünk is felébred a vágy, hogy egy nap mi is csatlakozzunk boldog társaságukhoz – mondta homíliájában XVI. Benedek pápa.