P. Szentmártoni Mihály gondolatai halottak napján

A halál titka a Megtestesülés titkának fényében kap új értelmet: Isten Jézus Krisztusban bele-testesült az élet minden valóságába, Jézus egy lett közülünk, mindenben osztozott sorsunkban, egészen a halálig. Jézus belépett a halába, áttörte magát azon, és benne hagyta szeretetét. Jézus halála óta a halálba bekötözött a szeretet és ezért a szereteté az utolsó szó. A halálé csak az utolsó előtti szó, és, sajnos, erről a jogáról nem hajlandó lemondani.

Hogyan beszéljünk a halálról? A Szentírás alig beszél a halálról, de mégis tele van utalásokkal, amelyeket öt tételben tudnánk összefoglalni.

Első tétel: A halál pillanatában mindörökre találkozunk Istennel. Bizonyos homályos tapasztalatunk van már itt az életben arra vonatkozóan, hogy mit jelent találkozni Istennel. A vele Való találkozás életünk öröme, de szenvedése is. Egyetlen megtapasztalásban sem találkozunk Istennel úgy, ahogyan azt szeretnénk, mivel megmarad megfejthetetlen titoknak. Istent tulajdonképpen sohasem ismerjük fel személyesen, hanem csak művei révén. A halál pillanatában következik be a Vele való személyes találkozás és ez lesz az örök boldogság tartalma.

Második tétel: A halál pillanatában teljes őszinteségben találkozunk saját magunkkal. Megnyílik a szemünk, és úgy látjuk magunkat, amilyenek vagyunk. Megrendülünk majd saját önző, korlátolt mivoltunk fölött. De Isten szeretete majd új szívet teremt a régi helyett, amelyben már nem lesz önzés, hanem csak tiszta szeretet.

Harmadik tétel: A halál pillanatában Istennel nemcsak mint bíróval, hanem mint végtelenül irgalmas Atyával találkozunk. A halál pillanatában nem leszünk képesek bármit is titkolni, ezért előtérbe jut Isten ingyenes megbocsátó szeretete.

Negyedik tétel: A halál pillanatában Istennel Jézus Krisztus által találkozunk. Jézus életének legmagasztosabb pillanata halála volt, amikor teljesen az Atyára bízta magát. A mi halálunk is hasonló lesz Jézuséhoz, de ugyanakkor egészen másmilyen. Mi is a szorongás és a félelem sötétségén át lépünk be a halálba, amint ezt Jézus tette. A különbség az, hogy Jézus mindezt egyedül tette meg, mi pedig már vele megyünk.

Ötödik tétel: A halál pillanatában találkozunk mindazokkal, akik már Istenben élnek. A halál legfájóbb az elválás azoktól, akiket szerettünk. Istenben azonban újra megtaláljuk őket.

Ádámtól Jézusig a Szentírásban minduntalan visszatér az a gondolat, hogy az élet nem más, mint egy iskola arra, hogy az ember megtanulja a jó halál leckéjét. Ez fontos gondolat. A halál nem improvizáció, hanem lassú felkészülés az Istennel való találkozásra. Hogy mit mondunk majd halálunk pillanatában az Úristennek, azt már most be kell gyakorolnunk. Jézus a teljes bizalom szavaival halt meg: „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet!” (Lk 23,46), de ezeket a szavakat még a halálon innen mondta ki. Kis Szent Teréz a szeretet megvallásával az ajkán halt meg: “Minden szeretet”, de ezeket a szavakat még a halálon innen mondta ki. Milyen szavakkal ajkunkon szeretnénk meghalni? Mondjuk ki már most ezeket a szavakat.