Bemutatták a Vatikánban a papságra jelentkezők pszichológiai felmérésének útmutatásait

A pszichológia hasznos eszközt jelenthet a papi hivatást választók alkalmasságának kiszűrésére, de nem válhat sem kötelező, sem mindennapos gyakorlattá a szeminaristák felvételében és képzésében. Szerepe tehát kiegészítő jellegű és nem helyettesítheti sem a kezdeti elbírálást, sem pedig magát a papképzést.

Ezt állapította meg felszólalásában Zenon Grocholewski bíboros, a Katolikus Nevelésügyi Kongregáció prefektusa csütörtökön, az általa vezetett intézmény legújabb dokumentumát bemutató sajtótájékoztatón. Korunkat az erkölcsi és kulturális relativizmus különböző formái jellemzik, ezért segítséget nyújthat a pszichológia tudománya, de csak ha olyan szakemberhez fordulnak, aki hívő és képes összhangba hozni a tudományt a hittel.

A dokumentum azt is leszögezi, hogy az erősen homoszexuális hajlamú személyek nem gyakorolhatják a papságot, mert ez a hajlam mélyen ellentétben áll magának a papságnak a természetével. Olyan seb, amely éppen a papság gyakorlására hat ki, a másokkal való kapcsolatteremtésre, és nem korlátozódik csupán az önmegtartóztatásra.

A dokumentum aláhúzza a papi hivatást választók emberi képzésének fontosságát, a folyamatos fejlődést: hogy a jelölt nagyobb önismeretre tegyen szert, tisztában legyen képességeivel és sebezhetőségével, össze tudja vetni saját személyiségét az egyház elveivel, hogy szabadon és tudatosan kövesse ezeket.

A Katolikus Nevelésügyi Kongregáció 1995-ben kezdte meg a dokumentum kidolgozását, de az egyház már a hatvanas évek óta tisztában volt ennek szükségességével.