A párizsi bíboros érsek lerója kegyeletét a szovjet rezsim vértanúi előtt Oroszországban
Október 26-tól 30-ig Moszkvában tartózkodik André Vingt-Trois bíboros, Párizs érseke
II. Alekszij pátriárka meghívására. A látogatás célja - amint arról az érsekség közleménye
tájékoztat -, hogy a párizsi bíboros lerója tiszteletét az ortodox egyház vértanúi
előtt, akik a szovjet időszakban vesztették életüket; továbbá elismerését fejezze
ki az ortodox egyháznak a posztkommunista társadalomban kifejtett tevékenységéért.
Ezzel Vingt-Trois bíboros viszonozza II. Alekszij pátriárka tavalyi látogatását: 2007
októberében együtt imádkoztak a párizsi Notre-Dame székesegyházban Urunk töviskoronájának
ereklyéje előtt. Oroszországi tartózkodása során a párizsi érsek fölkeresi a helyi
katolikus közösséget és találkozik Antonio Mennini érsekkel, apostoli nunciussal,
valamint Paolo Pezzi moszkvai katolikus érsekkel.
Ellátogat a híres Szoloveckij-szigetekre
is, amelyeknek ősi ortodox kolostorát az első koncentrációs táborrá alakították át
az 1917-es bolsevik forradalom után: számos katolikus és ortodox papot, szerzetest,
szerzetesnőt és püspököt internáltak ebbe a kényszermunka-táborba azzal a nem titkolt
szándékkal, hogy ott leljék halálukat a bántalmazások és az alultápláltság következtében.
Amint azt a párizsi bíboros érsek az Osservatore Romano vatikáni napilapnak elmondta:
a kommunista rezsim "ökumenikus", vagyis ortodox és katolikus vértanúi előtt tiszteleg
látogatásával.
A közelmúltban zarándokolt el Moszkvába a milánói, majd a nápolyi
bíboros érsek, aki elvitte az ortodox pátriárkának XVI. Benedek pápa üzenetét, amit
II. Alekszij válaszlevélben köszönt meg. Vajon ez az ortodoxokkal való párbeszéd gyümölcsöző
időszakának kezdetét jelenti? A vatikáni napilap kérdésére válaszolva André Vingt-Trois
bíboros elmondta: Már maga az a tény, hogy gyakori találkozásokra kerülhet sor a moszkvai
pátriárkátussal, az ökumenikus kapcsolatok erősödését jelzi. Ezt úgy értelmezem, hogy
II. Alekszij pátriárka nyíltabb viszonyt akar kezdeményezni a katolikus egyházzal.
Gyakran tudunk találkozni, testvérként beszélgetünk, megbízunk egymásban. A keresztények
egységében való előrehaladáshoz alapvető a bizalom: e nélkül nincs előrelépés. Még
ha ezek a találkozások rövidek is, és nem adnak alkalmat a két egyházat elválasztó
problémák alaposabb tanulmányozására, segítik a katolikus-ortodox teológiai vegyes
bizottságot, amely egy ideje határozottan jobb légkörben végzi munkáját, mint tíz-tizenöt
évvel ezelőtt.
A párizsi bíboros érsek az interjúban még beszámolt arról a
lelki megújulásról, amelyet XVI. Benedek pápa látogatása hozott a francia helyi egyházba.
A főleg fiatalokból álló hívő közösségek egész máshogy viselkednek, mint ahogy általában
leírják őket: lelkesek, áhítattal imádkoznak. A Szentatya beszédei fontos témákat
érintettek a keresztények helyzetét illetően a modern világban. Ezeket a plébániai
csoportok nemcsak meghallgatták, de újra tanulmányozták és már magukévá tették. Mindez
hozzájárul ahhoz, hogy a francia helyi egyház új erőre kapott.