Vasárnap pápai szentmisével zárul a szinódus. Átadták az Enchiridion harmadik kötetét a Szentatyának

Október 26-án, vasárnap délelőtt fél tízkor a pápa ünnepélyes szentmisét mutat be a Szent Péter bazilikában a szinódusi atyák koncelebrálásával, s ezzel lezárja a püspöki szinódus XII. rendes általános közgyűlését.

Szerdán délelőtt a főpásztorok 20. ülésén, Nikola Eterović érsek, szinódusi főtitkár átnyújtotta a pápának annak az Enchiridionnak (útmutató kézikönyvnek) a harmadik kötetét, amelyet az első püspöki szinódus negyvenedik évfordulójára készítettek. VI. Pál pápa 1965. szeptember 14-én hozta létre a katolikus egyház ezen új intézményét.

Az Enchiridion a püspöki szinódusokkal kapcsolatos dokumentumokat gyűjti egybe a kezdetektől 1988-ig. Nemcsak a püspöki kollégium tagjainak figyelmére tarthat számot, hanem hasznos lehet a kutatók, történészek és teológusok számára is, mivel ez az egyház II. Vatikáni Zsinat utáni életének elsőrendűen fontos dokumentumait összegzi – emelte ki a szinódus főtitkárságának közleménye. A Szentatya úgy határozott, hogy ezt a kötetet a szinódus résztvevőinek is odaajándékozza.

Szombaton bocsátják szavazásra a szinódusi záró javaslatok végleges szövegét, amelynek ideiglenes vázlatát kedden már bemutatták XVI. Benedek pápának. Ez 53 javaslatot sorol föl, amelyet az eddig elhangzott felszólalások alapján állítottak össze. Október 5-e óta ugyanis arról tanácskoznak a világ püspökei a Vatikánban, hogyan ismertessék és terjesszék jobban Isten szavát az emberek között.

Első helyen említi a dokumentum Isten szavának kiengesztelő erejét. Az etnikai konfliktusokban és a vallások közötti feszültségeknél a katolikusok feladata, hogy a párbeszéd hídjait építsék egy harmonikusabb társadalom létrehozásáért. Ezért fontos, hogy minden egyes hívőnek legyen saját személyes Bibliája.

Ami a liturgiát illeti: a szentírásnak legyen látható helye az egyházakban. A felolvasók szerepét alaposan tanulmányozni kell, új kommunikációs technikákat is alkalmazva, valamint odafigyelve a megfelelő hangosításra. Központi jelentőségű a szentmisék homíliája, amelynek a misszióra kell ösztönöznie. A papok imádsággal és megfelelő tanbeli ismeretekkel készítsék elő a szentbeszédeket. Kiemelték a nők szerepét nem csupán a családban és a hitoktatásban, de a Biblia felolvasásában is.

A Lectio divina (lelki szentírásolvasás, amelyben Isten igéjét olvassuk) nyerjen nagyobb teret a plébániákon, a családokban, az egyházi mozgalmakban, a papképzésben és a hitoktatásban. Ezáltal folyamatossá tehető a megkereszteltek képzése és nem korlátozódik csak a szentségek vételére. XVI. Benedek pápa szinódusi felszólalása nyomán a záró javaslatokban szerepel a szentírás-magyarázat (egzegézis) és a teológia közti ellentét feloldása is.

A misszió nagy kérdése is hangsúlyosan megjelenik a dokumentumban, főleg a szegények, a kitaszítottak, a fogyatékosok irányában, ugyanis a Biblia inkulturációja a föld valamennyi népét érinti. A szinódusi atyák aggodalmukat fejezik ki a szekták terjedése miatt, ki kell dolgozni miként lehet szembenézni a jelenséggel.

A javaslatok között szerepel a vallásközi párbeszéd: a zsidókkal az Ószövetség közös alapjáról, míg a muzulmánokkal az egyistenhitből kell kiindulni. Fontos ismételten szólni az élet értékéről, a férfi és nő jogairól. Nem hiányzik az utalás az ökológiára sem a záródokumentum vázlatában, a teremtett világ megőrzése iránti elkötelezettség formájában.

Végül pedig két köszönetnyilvánítást tartalmaz a szöveg: azoknak, akik Isten igéjét nehéz körülmények között hirdetik, valamint I. Bartolomeosz pátriárkának, aki múlt szombaton részt vett a pápai vesperáson a szinódusi atyákkal, a mély bár még nem tökéletes szeretetközösség jeleként. Az Úrhoz kell fohászkodnunk, adja meg a teljes egységet Krisztus követőinek.