Szinódusi felszólalásokkal a föld körül - körkép a világegyházból. Bemutatták a pápának a záró javaslatok ideiglenes szövegét

Az október elején kezdődött püspöki szinódus utolsó szakaszához érkezett. Az eddigi felszólalások helyét átvették az ún. kiskörök, amelyekben a világ püspökei megvitatják, mely témák kerüljenek bele a közgyűlés végső javaslatai közé, vagyis melyek a legégetőbb kérdések ma a katolikus egyházban. Ezekből állítottak össze egy ideiglenes latin nyelvű szöveget, amelyet kedden délelőtt bemutattak XVI. Benedek pápának. A végleges dokumentumot szombaton bocsátják ki és szavazzák meg a szinódusi atyák.

Marc Ouellet bíboros és Laurent Monsengwo Pasinya érsek, a szinódus főrelátora illetve különleges titkára ismertették az ideiglenes vázlatot, amely 53 javaslatot tartalmaz. Ebben a szinódusi atyák megállapítják, hogy a negyven évvel ezelőtt kiadott Dei Verbum k. zsinati konstitúció (az isteni kinyilatkoztatásról) igen kedvező hatásúnak bizonyult mind a teológia mind a lelkipásztorkodás terén. Fontos, hogy a hívek egyre inkább tudatosítsák Isten igéjét, annak üdvözítő erejét, és, hogy az egyház növelje missziós hivatását.

Az elmúlt hetekben adásainkon keresztül igyekeztünk bepillantást engedni a vatikáni falakon belül zajló szinódusi munkába, most pedig egy rövid körképpel zárjuk a felszólalásokról készített beszámolónkat. Ahogy azt Erdő Péter bíboros, illetve Udvardy György püspök rádiónknak elmondta, igen érdekes és tanulságos volt végighallgatni a főpásztorok ötperces előadásait, amelyekből mint egy-egy kis mozaikból összeáll maga a világegyház. Egészen más problémák foglalkoztatják a nyugat-európai püspököket, vagy adott esetben egy Nigériából érkezett főpásztort. És mégis, ezek mindegyikének ugyanúgy helye van az egyházban, ettől lesz gazdagabb, színesebb, a különböző kultúrák jegyeit viselve magán.

Az angolai püspök szerint az afrikaiak számára Isten szava az életet jelenti, ők a kimondott szónak is nagy jelentőséget tulajdonítanak. A többségében nem keresztény lakosú Zimbabwe főpásztora nagyobb dinamizmust sürget a plébániákon, míg az afrikai missziók társaságának vezetője azt hangsúlyozza, hogy Afrikában tovább kell folytatni az evangelizációt. Az indiai katolikusok hálásak a Szentszéknek az üldözött keresztények iránt tanúsított szolidaritásért. Szintén Indiában teológiai központok létrehozását javasolják világiak részére. A Keleti Egyházak Kongregációjának prefektusa pedig arra kér mindenkit, hogy imádkozzon a keleti keresztényekért.

Több helyütt a szekták veszélyére figyelmeztetnek a püspökök, így Guatemalában és Horvátországban is. A franciák a családanyák vallási képzésére helyeznének nagyobb hangsúlyt, míg például az ausztrálok kisközösségek létrehozását látják jónak.

Nem hiányoznak a fejlett technológiákra építő újítások sem: a liverpooli érsek szerint a művészettől kezdve az MP3-ig rengeteg lehetőségünk van arra, hogy Isten igéjét közvetítsük a ma emberének. A laoszi apostoli helynök szerint hiteles pásztorokra van szüksége Isten nyájának, akiknek élete összhangban van az általuk hirdetett igével. Japánban a katolikusok csak a lakosság 0,4%-át teszik ki, ennek ellenére a Biblia az egyik legolvasottabb és legmegbecsültebb könyv a nem keresztények számára is, főleg értelmiségi körökben. Az eszközök itt is változatosak, a kicsik számára rajzfilmen jelenik meg a Biblia, míg az egyházi zene kedvelői számos kiváló műből válogathatnak. Ennek ellenére Japán természetesen missziós terület, ahol elsősorban az igehirdetésre van szükség.