A pompeji Szűz Mária-szentély története

A pompeji mezőnek nevezett terület fejlesztése Bartolo Longo brindisi ügyvéd nevéhez fűződik, aki Marianna de Fuscolo bárónő földjeinek adminisztrátoraként került a birtokra. Látta milyen elhanyagolt körülmények között élt a környék kb. ezer lakója és milyen romos állapotban volt a Szent Üdvözítőről elnevezett plébániatemplom, amelyek eredete 1093-ra vezethető vissza. Egy nap a mezőn sétálva egy titokzatos hangot hallott, amely ezt mondta neki: „Ha népszerűsíted a rózsafüzért, elnyered az üdvösséget!”. Majd azonnal egy távoli haragszó visszhangja ütötte meg a fülét, amely a déli Úrangyala imádságra hívott. Térdre rogyott a puszta földön és addig imádkozott, amíg nagy belső béke uralkodott el rajta, amelyet sosem érzett korábban. Ettől kezdve még világosabbá vált Bartolo Longo ügyvéd számára, hogy milyen missziót kell betöltenie. Létrehozta a rózsafüzér társulatot abban az elhagyatott völgyben.

1885-ben feleségül vette a bárónőt és immár ketten buzgó lélekkel kezdték meg a hit terjesztését a vidéken. A Szent Üdvözítőről nevezett templomban létrehozták a rózsafüzér testvérületet, amely adományokat gyűjtött egy Máriának szentelt kegyhely építéséhez. A szentély története tehát a kezdetektől szorosan kapcsolódik a rózsafüzér imádság terjesztéséhez.

A kegyhelyet 1876 és 1891 között építették, majd 1934-39 között kibővítették. Jelenleg hatezer hívő befogadására alkalmas. 1891. május 7-én szentelték fel. 1901-ben a szentélyt pápai bazilika rangra emelték XIII. Leó pápa akaratának megfelelően. A bazilika latin kereszt alakú, három hajós, amelynek központi hajója 57m magas kupolában végződik.