„Ez a történelmi találkozó növeli reményeinket, hogy a két testvéregyház egy napon teljesen egyetért a primátus és a szinodalitás kérdésében” – mondta I. Bartolomeosz

Szombaton délután 5 órai kezdettel XVI. Benedek pápa vesperást vezetett a Sixtus-kápolnában, I. Bartolomeosz konstantinápolyi ökumenikus pátriárka és a szinódusi atyák részvételével. Az ünnepi szertartást a pápa latin és a pátriárka görög áldása zárta le.

A pátriárka a szinódusi atyákhoz intézett beszédében hangsúlyozta, hogy történelmi találkozóról van szó, majd köszönetét fejezte ki a pápának a meghívás jelentős gesztusáért. A történelemben most először nyílik rá alkalom, hogy a konstantinápolyi ökumenikus pátriárka beszédet intézhessen a római katolikus egyház püspöki szinódusához, és ilyen magas szinten részt vehessen a testvéregyház életében.

Ismeretes, hogy az ortodox egyház alapvetően fontosnak tartja a szinódusi rendszert. A primátussal együtt a szinodalitás alkotja az egyház kormányzásának és szervezetének központi struktúráját. Mint ahogy a két egyház közötti nemzetközi vegyes bizottság a ravennai dokumentumban megállapította, a szinodalitás és a primátus közötti kölcsönös függés az egyház életének egészét áthatja: jelen van helyi, regionális és egyetemes szinten – mondta I. Bartolomeosz, majd így folytatta:
„Az a kiváltság, hogy ma az önök szinódusához fordulhatok, növeli reményeinket, hogy egy napon egyházaink teljesen egyet értenek a primátusnak és a szinodalitásnak az egyházi életben betöltött szerepét illetően. Közös teológiai bizottságunk jelenleg ezt a kérdést tanulmányozza.”

A pátriárka emlékeztetett rá, hogy a püspöki szinódus nemcsak a római katolikus egyház, hanem minden keresztény számára alapvetően fontos témának szenteli ülését. A misszió és az evangelizálás az egyház mindenkori állandó kötelessége, természetének része. Szükség van tehát arra, hogy minden nemzedék újra és újra felfedezze Isten szavát. I. Bartolomeosz utalt Krisztusnak az Atyához intézett imájára, amelyben nem sokkal kínszenvedése előtt rámutatott: az egyház egysége elválaszthatatlanul kapcsolódik a küldetéshez. Helyes tehát, hogy ez a szinódus megnyitotta kapuit a testvéri küldöttek előtt, hogy ezáltal mindnyájan tudatára ébredhessenek az evangelizálás közös feladatának, valamint az ahhoz kapcsolódó nehézségeknek napjaink világában.

Az ökumenikus pátriárka ezután a következő három szempont szerint vizsgálta meg a szinódus témáját: Isten szavának hallgatása és hirdetése a Szentírás révén, Isten szavának szemlélése a természetben és főleg az ikonok szépségében, végül Isten szavának megérintése és az abban való osztozás a szentek közösségében és az egyház szentségi életében.
I. Bartolomeosz felidézte a gazdag patrisztikai hagyományt, amely a harmadik század elejére nyúlik vissza, és amely a lélek öt érzékét, mint isteni képességet mutatja be. A pátriárka azt hangsúlyozta, hogy ma sokkal inkább, mint valaha közösen kell törekednünk a szegénység kiküszöbölésére. Meg kell teremteni a globalizált világ egyensúlyát, küzdve a fundamentalizmus és fajgyűlölet ellen. A konfliktusoktól sújtott világnak szüksége van a vallási türelemre. A szegények, a védtelenek szükségleteire válaszolva az egyház legyen megkülönböztető jel – mondta a konstantinápolyi ökumenikus pátriárka. Miközben a vallás és a spiritualitás teológiai nyelvezete különbözik a gazdasági és politikai élet szakszavaitól, azok a korlátok, amelyek látszólag a vallási és gyakorlati szféra között húzódnak, a valóságban ledőlnek a szociális igazságosság és a globalizáció sokféle kihívásaival szemben.

I. Bartolomeosz bátorítónak nevezte, hogy egyre növekszik a közös elkötelezettség az emberiség jóléte és az élet érdekében, nemcsak a vallásos emberek körében, hanem a kifejezetten szekularizált környezetekben is. Isten szavának követői arra kaptak meghívást, hogy túljussanak a politikai vagy vallási különbségeken és az egész látható világ átalakítására törekedjenek a láthatatlan Isten dicsőségére. Ahhoz, hogy a keresztények hűek maradhassanak az egyház életéhez és küldetéséhez, arra van szükség, hogy elsőnek őket alakítsa át Isten szava. A világ minden apró részletét a Feltámadás fényében kell átalakítani. A győzelem már jelen van az egyházban minden alkalommal, amikor megtapasztaljuk a kiengesztelődés és a szeretetközösség kegyelmét – mondta a pátriárka, a Szentlélekhez fohászkodva hatalmáért és kegyelméért.