Lisieuxi Szent Teréz szülei, Louis és Zélie Martin, ragyogóan tanúskodtak a keresztény és a szülői hivatás szépségéről

Október 19-én a missziók világnapján a Lisieux-i bazilikában ünnepélyesen boldoggá avatják Louis és Zélie Martin-t, Lisieux-i Szent Teréz szüleit. Az ünnepi szentmisét a Lisieux-i bazilikában a város püspöke mutatja be, míg a boldoggá avatási formulát a pápa nevében Saraiva Martins bíboros, a Szentté avatási kongregáció korábbi prefektusa olvassa fel.

A Martin házaspár az első az egyház történetében, akiket azután avatnak boldoggá, hogy gyermeküket már egyház szentjei között tisztelünk. Saraiva Martins bíboros a Vatikáni Rádióban méltatta a Martin házaspár életszentségét. Szinte teljes bizonyossággal lehet állítani, hogy Teréz a szüleitől kapott vallásos nevelésnek köszönhetően lett szent, hiszen apja-anyja is szentéletűek voltak – mondta a bíboros.

A boldoggá avatás dátumául nem véletlenül választották október 19-ét, amikor a Missziók Világnapját tartjuk. A Gyermek Jézusról nevezett Teréz, a missziók védőszentje, maga is szüleitől sajátította el az igazi missziós szellemet. A keresztény hivatás lényegénél fogva missziós hivatás is. A Martin házaspár anyagilag is sokat tett a missziók megsegítéséért. Boldoggá avatásuk a zsinat utáni időszak kontextusában érthető meg igazán. Ismeretes, hogy II. János Pál pápa mennyire sürgette a házasság szentségét, melynek ragyogó példáját adták Kis Szent Teréz szülei egymás iránti szerelmük és házastársi hűségük által. A boldoggá avatás értelme éppen abban áll, hogy a keresztények elé követendő példaképeket állítunk – mondta Saraiva Martins bíboros.

Louis és Zélie Martin családi életük során iszonyatos fájdalmat éltek át, nyolc gyermekük közül négyen meghaltak. Ám az a rendkívüli házaspár világosan tudta azt is, hogy az emberi élet zarándokút egy nagy célpont, a feltámadt Krisztus élete felé. A levelek tanúsága szerint gyermekeik elvesztését nem úgy élték meg, mint a halál pusztítását, hanem, mint az új élet kezdetét. A szó pozitív értelmében bele tudtak törődni négy gyermekük halálába.

Lisieux-i Teréz 15 éves korában határozta el, hogy szerzetbe lép. Louis és Zélie Martin - sok más szülővel ellentétben - ezt a kérdést is rendkívül pozitív szellemben közelítették meg. Ők maguk mondták: sok gyermeket akarta a világra hozni, hogy Istennek ajánlhassák őket. Maguk is mind ketten szerzetesek szerettek volna lenni, ám időközben felfedezték, hogy Isten valójában a házassági hivatásra szólítja őket. Ám életük végéig azt vallották, hogy a szerzetességben Istennek szentelt élet a legszebb életforma. Ezért tehát boldogok voltak, amikor Teréz ezt a hivatást választotta. Az egyház eme új boldogjai – Louis és Zélie Martin – ezen a téren is rendkívüli példát mutatnak a ma embereinek, főként a leendő papok, szerzetesek és szerzetesnők szüleinek.