Harminc évvel ezelőtt - P. Federico Lombardi SJ emlékezik II. János Pál pápára

Nincs abban semmi különös, hogy meghatottan és nagy intenzitással ünnepeljük II. János Pál megválasztásának harmincadik évfordulóját - kezdi jegyzetét a Vatikáni Televízió szombati műsorában a jezsuita igazgató. Emléke élénken él az évek múlása ellenére is, nagyon sokan vannak személyes ismerői. Évszázadok után ő volt az első nem olasz pápa, aki a kommunista rezsimek uralta Kelet-Európából érkezett, s aki viszonylag fiatalon került Péter székébe, és a bazilika erkélyéről spontán és szokatlan szavaival azonnal meghódította az emberek szívét. Erős és szabad személyiség volt, aki közvetlen és magával ragadó kapcsolatot tudott kialakítani a keresztényekkel és azon túl is, az egész világgal.

Alázattal, de a hitben mélyen gyökerezve tökéletesen tisztában volt hivatása nagyságával. Ő maga valóban tanúságot tett arról, amit Lengyelország nagy prímása, Wyszynski bíboros megválasztásakor mondott neki: arra hivatott, hogy bevezesse az egyházat a harmadik évezredbe. Ez valóban be is következett, az ellene elkövetett merénylet és betegségei dacára, megcáfolva sokunk hitetlenkedő realizmusát. Azért küzdött, hogy a harmadik évezred egyháza ne zárkózzon be önmagába, hanem nyitottan és bátran nézzen szembe a kor kihívásaival. "Ne féljetek" - mondta megválasztása első napjaiban. "Duc in altum!" - "Evezz a mélyre!" erre buzdított az utolsó években. Wojtyła pápa Krisztus bátor hirdetésének szenvedélyét ajándékozta nekünk, hatalmas és gyötrődő világunknak, amelyet azonban Isten mindig szeret, a harmadik évezredben is. Őrizzük meg élőn örökségét - zárja eheti jegyzetét P. Federico Lombardi jezsuita.