Isten Szolgája, II. János Pál emlékezete megválasztásának 30. évfordulóján
Három évtized telt el azóta, hogy a „három pápa évében”, 1978. október 16-án Karol
Wojtyła krakkói bíboros érseket megválasztották Péter 264. utódának. Az évforduló
alkalmából világszerte számos megemlékezést tartanak. Már napok óta a szokottnál is
többen állnak sorban a Szent Péter téren, hogy a bazilika altemplomában felkeressék
a „nagy pápa” sírját.
Hívek tízezrei, főleg lengyel honfitársai róják le tiszteletüket
Isten Szolgája, II. János Pál földi maradványai előtt, fohászkodnak közbenjárásáért
és imádkoznak mielőbbi boldoggá avatásáért. Csütörtökön délelőtt a vatikáni Szent
Péter bazilikában Stanisław Dziwisz bíboros, krakkói érsek mutatott be emlékmisét
a katedra oltárnál az évfordulóra Rómába érkezett lengyel hívek ezreinek részvételével.
A szertartáson jelen volt Tobiana nővér, a haldokló pápa ápolónője és utolsó szavainak
feljegyzője, Renato Buzzonetti, II. János Pál kezelőorvosa, Hanna Suchocka, Lengyelország
szentszéki nagykövete.
Lengyel nyelvű homíliájában Dziwisz bíboros arra emlékeztetett,
hogy Karol Wojtyła pápa a remény távlatait nyitotta meg az emberek számára. Hangsúlyozta
az isteni irgalmasságot, bizalommal volt a fiatalok iránt, az élet és a szeretet civilizációjának
építésére buzdított szemben egy olyan világgal, amelyet a félelem és a halál ural.
Minden jóakaratú emberhez intézte felhívását, „Isten Nagy Építőmesterévé” válva. Személyesen
elkötelezte magát az élet védelmében, fogantatásától kezdve a természetes halál beálltáig.
Ez lelki végrendelete – mondta a krakkói bíboros érsek.
A lengyel pápa éppen
a szeretet civilizációjának távlatában tekintett bizalommal a szabad és független
Solidarnosc szakszervezetre, mivel a remény jelét látta benne hazája és egész Európa
számára. „Vajon ma a szakszervezet még valóban szabad és független-e?” – tette fel
a kérdést a bíboros a lengyel hívekhez fordulva, akik a nemzeti lobogók mellett a
Solidarnosc zászlaját, jelvényeit is magukkal hozták.
Végül a főpásztor hálát
adott II. János Pál pápa életének utolsó éveiért. Keresztútja tanítás volt a szenvedésről.
Halála mindenki szeme előtt következett be. Úgy halt meg, mint Krisztus a Húsvétra
Jeruzsálembe érkezett tömegek előtt. II. János Pál „igent” mondott, hogy az emberek
követhessék lépteit a keresztúton, amikor elérkezik számukra a pillanat, hogy távozzanak
a földi életből. Elég erőt kapott Istentől, hogy kinyilvánítsa a világnak: a szenvedésnek
van helye az ember életében és nagy üdvözítő értékkel rendelkezik. Péteri szolgálata
során mindig a szenvedőkhöz állt közel. Példáját látva sokakban elmúlt a félelem a
szenvedéstől és a haláltól, megbizonyosodva arról, hogy a halál angyalának eljövetelekor
is megőrizhetik méltóságukat.
Az évek múlásával Isten Szolgája művének és
személyiségének gazdagsága egyre inkább kikristályosodik – mondta Dziwisz bíboros.
Az iránta való szeretetünket úgy fejezhetjük ki, ha hozzá hasonlóan Krisztus nyomába
lépünk. Végül a krakkói érsek, aki 27 éven át volt II. János Pál személyi titkára,
arra kérte XVI. Benedek pápát, hogy továbbra is tartsa meg elevenen a hívek emlékezetében
előde alakját és tanítását.
Délután fél 6-kor a VI. Pál aulában XVI. Benedek
pápa részt vett a „Tanúságtétel” c. film levetítésén. A film alkotói Dziwisz bíboros
és Gian Franco Svidercoschi olasz író „Egy élet Karollal” c. könyvét vitték vászonra.
A „messziről jött pápa” gazdag életútjából most első Rómán kívüli látogatását
idézzük fel, amely a mentorella-i Mária-kegyhelyhez vezetett. Az új pápát köszöntő
mintegy 20 ezer hívőnek II. János Pál ezekkel a szavakkal magyarázta az ima értékét:
„Az egyház azért imádkozik, hogy válaszoljon az ember legbensőbb elvárásaira, amelyeket
olykor korlátoznak a mindennapi élet körülményei, a gyöngeség, a bűn, a látszólag
értelmetlen élet csalódásai. Az ima értelmet ad az egész életnek, minden pillanatban,
minden körülmény között”.
Ezek a szavak ma is tovább élnek. Az akkori erőteljes
hang tüze három évvel ezelőtt, egy áprilisi estén, gyenge kis lángként aludt ki, azonban
felejthetetlen visszhangként tovább él sokak szívében.