A szinóduson a pápa a bibliai exegézis fontosságáról beszélt. A püspökök megrendülten
hallgatták az iraki keresztények drámáját
Október 14-én, kedden délelőtt a Vatikánban zajló püspöki szinódus megbeszéléseinek
központi témája a bibliai exegézis volt. A Szentatya ezzel kapcsolatban utalt a II.
Vatikáni Zsinat egyik fő dokumentumára, a Dei Verbum k. zsinati konstitúcióra. Felszólalását
megelőzően emlékeztek meg az iraki lakosság szenvedéseiről, amely mély érzelmeket
váltott ki valamennyi résztvevőből.
Faradzs Rahho érsek, Raghid Ganni atya,
két másik pap és hat fiatalember: ők az Irakban dúló erőszak legújabb áldozatai. Nevüket
megtört hangon olvasták fel a szinódusi aulában. A meggyötört és vérrel áztatott országban
meghalt új vértanúk imádkoznak ma értünk az égben. Most a hívőkön a sor - hangzott
el az ülésen -, hogy úgy éljék meg Isten igéjét, mint a megbocsátásra vezető utat.
De mit tehet a püspöki szinódus? A Vatikáni Rádió III. Emmanuel Delly babilóniai káld
pátriárkát kérdezte:
"Az egyetlen dolog, amit tehet, hogy beszél a felelősökkel,
akik békét és nyugalmat adhatnak az országnak. Mindenki tehet valamit, az imádsággal,
szavakkal, az egyes kormányok felelősein keresztül".
Vietnámból szerencsére
a remény jelei érkeznek: az abortuszok magas számáról ismert államban ma eltűrik,
hogy a katolikusok megkereszteljék és eltemessék az elhajtott magzatokat. Ez annak
a jele, hogy ha konkrétan tanúságot teszünk Isten igéjéről, akkor eljuthatunk az élet
tiszteletéig.
Tarcisio Bertone vatikáni bíboros államtitkár felszólalásában
a fiatalokról beszélt. Jelenleg a serdülő hívők mindössze tizenhárom százaléka érzi
kötelességének, hogy elmélkedjen a Bibliáról. A bíboros azonban kiemelte, hogy bár
közömbösek maradnak az írott szó iránt, a mai fiatalok készek befogadni a felnőttek
és nevelőik élő tanúságtételét, akik átültetik a gyakorlatba Isten igéjét a mindennapokban.
A szinódusi atyák ezért a szentek példájának követésére szólítanak, akik Krisztust
utánozták és akik úgy értelmezték a boldogságokat mint az evangélium lényegét és mint
magának Jézusnak az arcképét. Itt kell megemlíteni az első indiai női szent, a vasárnap
kanonizált Alfonza nővér példáját, aki személyes kálváriáját úgy élte meg, hogy testté
és vérré változtatta Isten Fiának szavait.