„XII. Piusz az egyesült Európa egyik előfutára volt” – Andrea Riccardi olasz történész megemlékezése

Az Osservatore Romano október 9-i számában Andrea Riccardi olasz történész, a Sant’Egidio közösség alapítója, római egyetemi tanár „Egy drámai időszak pápája” címmel írt tanulmányt Pacelli pápáról. Most ebből a cikkből emelünk ki néhány gondolatot. „A katolikus egyházat a második világháború csapása után a hidegháború, valamint az európai és ázsiai kommunista rezsimek megpróbáltatásai sújtották. Azokban a tragikus években a Vatikán felelős vezetőit aggasztotta a kérdés, vajon marad-e hely a kereszténység számára, legalább is a világ egyes részein” – kezdi tanulmányát Riccardi történész. A második világháború éveit elemezve rámutat Pacelli pápa álláspontjára: meg kell akadályozni a konfliktus kiszélesedését, elő kell segíteni a béketárgyalásokat. Az egyház feladata, hogy menedéket nyújtson, és az emberségről tegyen tanúságot a háború barbársága közepett. XII. Piusz nem enged a náci nyomásnak, amely arra irányul, hogy megáldja a tengelyhatalmak harcát, mint egyfajta antibolsevik keresztes hadjáratot. Másrészt nem kötelezi el magát a szövetséges hatalmak mellett sem. Követi XV. Benedek tanítását, amely a háborús felekkel szembeni semlegességet hirdette. Közvetlenül a háború befejezése után XII. Piusz rendkívül népszerű a tömegek körében. Felfedezi a közvélemény és a hívekkel való közvetlen találkozás jelentőségét, felhasználja a rádió és a televízió eszközét, a világi híveket nagyobb szerepvállalásra buzdítja a közéletben. Az 1950-es szentév a katolicizmus történetében a hívek soha nem látott tömegeit vonzza Rómába – írja az Osservatore Romano cikkében Andrea Riccardi történész.

Míg Nyugat-Európában megerősödik a katolikusok jelenléte a keresztény ihletésű politikai pártok révén, addig Keleten a szovjet uralom alá került országokban a kommunista rezsimek jutnak hatalomra. Egyre súlyosabb a vallás- és keresztényüldözés. A Szentszék arra kényszerül, hogy ezekkel az országokkal megszakítsa diplomáciai kapcsolatait. A „csönd egyházaiban” egyre reménytelenebbé válik a helyzet, egymás után börtönzik be a főpásztorokat – írja a cikk, megemlítve Mindszenty, Stepinac és Beran bíborosok nevét. Ebben a légkörben születik meg XII. Piusz elhatározása, amellyel 1949-ben kiközösítette az egyházból a kommunistákat, figyelmeztetve a kommunizmus és a kereszténység egymással összeegyeztethetetlen jellegére.
Andrea Riccardi történész szerint XII. Piusz egyik legeredetibb törekvése az európai egyesülési folyamatra irányult. Pacelli pápa tudatában volt annak, hogy az új Európa nem lesz pusztán katolikus, hanem magába foglalja a protestánsokat és a laikusokat is. Arra buzdította a katolikus vezetőket, hogy kötelezzék el magukat az európai terv érdekében. Az ötvenes évek elején megsokszorozta a földrész egységére irányuló megnyilatkozásait, amelyek hozzájárultak az 1957-es Római Szerződések történelmi eseményének létrejöttéhez – olvashatjuk Andrea Riccardi olasz történész XII. Piusz pápaságát méltató cikkében az Osservatore Romano október 9-én megjelent számában.