Gaetano Errico pap, a Jézus és Mária Szent Szívének Misszionáriusai kongregáció alapítója

Nápoly közelében látja meg a napvilágot 1791-ben kézműves szülők gyermekeként. Egészen korán vonzódni kezd a papi hivatás iránt; minden áldozatot vállal, csak hogy szemináriumba járhasson. 1815-ben valóra válik álma, Nápoly székesegyházában pappá szentelik. Húsz éven át városi tanító: nagy buzgalommal igyekszik átadni a kultúrát és főként a keresztény alapelveket, szeretettel szolgálja plébániai közösségét. Apostoli tevékenységét négy irányban fejti ki: Isten igéjének hirdetése, a kiengesztelődés elősegítése, a betegek anyagi és lelki ellátása, szeretetszolgálat. Szigorú, önmegtartóztató élet, szüntelen imádság jellemzi.

1818-ban megjelenik neki Szent Alfonz, hogy közölje vele Isten kívánságát: építsen templomot a Fájdalmas Szűz tiszteletére. Gaetano egyből munkához lát, alig több, mint tíz év múlva felszentelik a templomot. Újabb isteni sugallatra kongregációt alapít Jézus és Mária Szent Szívének Misszionáriusai néven (MSSCC Congregatio Missionariorum a Ss. Cordibus Iesu et Mariae). Karizmájuk elsősorban arra irányul, hogy a megtévedt testvéreket elvezessék az Úrhoz. Betegek, munkások, kézművesek, földművesek, írástudatlanok, hozomány nélküli vagy veszélyben lévő hajadonok, bebörtönzöttek felé nyújtják ki segítő kezüket. A kongregáció 1846-ban kap pápai jóváhagyást, Gaetano Errico haláláig még tizennégy éven át igazgatja Jézus és Mária Szent Szívének Misszionáriusait. 2001-ben II. János Pál pápa avatja boldoggá.