A Szeplőtelen Fogantatásról elnevezett Alfonsa életrajza

Alfonsa az indiai Kudamalurban született 1910-ben keresztény (szír-malabár), nemesi család gyermekeként. Már kisgyermekkorában kibontakoztak a szerzetesi élet iránti hivatás jelei. Szülei korai halála után szigorú, despotikus nagynénje nevelte, aki mindent elkövetett szerzetesi hivatásának megakadályozásáért. Alfonsa azonban ellenállt és 1927-ben belépett a ferences rend női ágába, a klarisszák közé. 1930-ban tette le szerzetesi fogadalmát. 1930-35 között súlyos betegségek és lelki szenvedések gyötörték. Egy novéna imádkozása közben azonban csodás módon meggyógyult. 1936-ban örök fogadalmat tett. Az évek során tovább folytatódtak testi-lelki szenvedései és 1940-ben egy idegösszeomlás következtében pszichikai állapota is jelentősen megromlott. 1945-ben rákban megbetegedett egy évre rá elhunyt.

Szeretete és életszentsége mély nyomot hagyott környezetében. Az Úr iránti szeretetből vállalt áldozatként az utolsó pillanatig arcán az ártatlanság mosolyával élte életét. 1986-ban II. János Pál avatta boldoggá. Alfonsa szent életében összhangba hozta a keleti és nyugati – a római és a malabár – nagy keresztény hagyományt.