„Nincs jövő emlékezet nélkül” – zarándoklat a deportált római zsidók emlékére

Október 12-én, vasárnap délután hat órakor a Sant’Egidio közösség zarándoklattal emlékezik a római zsidók deportálásának 65. évfordulójára. A trasteverei Szűz Mária templomból induló csendes menet végigjárja azoknak az útját, akiket 1943. október 16-án a római gettóból az auschwitzi gázkamrákba hurcoltak el. A zarándoklat este hét órakor a zsinagóga előtti téren fejeződik be, amely nevében a tragikus esemény dátumát viseli. Beszédet mond Riccardo di Segni római főrabbi, Gianni Alemanno római polgármester, Andrea Riccardi történész, a Sant’Egidio közösség alapítója.

Margherita Marchione szerzetesnő XII. Piusz pápának emléket állító, most megjelent kötete szintén felidézi a római zsidók deportálását és Pacelli pápa azonnali reakcióját. A „XII. Piusz. Az igazság szabaddá tesz téged” c. könyv részletesen leírja a náci razziát. A római zsidók helyzete egyre súlyosabbá vált, miután a várost Herbert Kapler vezetésével megszállták az SS alakulatok. Hitler parancsát végrehajtva 1943. október 16-án hajnalban a nácik körülvették a római gettót, és 1259 zsidót fogtak el, férfiakat és nőket, fiatalokat és időseket egyaránt. Nem kímélték a zsinagóga könyvtárát sem, az értékes kéziratokat Münchenbe szállították. 259 zsidót, akiknek volt személyazonossági igazolványuk, szabadon engedtek. A foglyokat először a Tevere-parti Katonai Intézet alagsorába vitték, majd katonai teherautókon az olasz főváros Tiburtina vasútállomásán vagonokba zsúfolták. Élelem és víz nélkül, embertelen körülmények között Auschwitzba szállították őket. 149 férfit és 47 nőt szénbányákban illetve földeken kényszermunkára ítéltek, a többieket elgázosították. A nácik eredetileg nyolcezer római zsidót kiirtását tervezték, de a razziát már az első nap elteltével felfüggesztették.

Marchione nővér kötetében leírja annak történetét is, hogy a razzia híre hogyan jutott el azonnal Pacelli pápához, aki még aznap államtitkára révén hivatalos iratban fejezte ki tiltakozását a szentszéki német nagykövetségnél.

Egy, a gettó mellett lakó katolikus hölgy október 16-án már a hajnali órákban telefonon értesítette a karitatív tevékenységéről jól ismert Enza Pignatelli Aragona hercegnőt, aki közvetlen kapcsolatban állt Pacelli pápával. A hercegnő, mivel a kijárási tilalom miatt nem hagyhatta el otthonát, segítséget kért a szentszéki német nagykövetségtől. Azonnal riasztották Gustave Wollenweber tanácsost, hogy diplomáciai autóval álljon Pignatelli hercegnő rendelkezésére, aki így néhány perc elteltével behajtatott a Vatikánba. A pápai ajtónálló nagy meglepetéssel fogadta a hajnali látogatót, aki nem akarta felfedni jövetele célját. XII. Piusz éppen reggeli szentmiséjét mutatta be, és a szertartás után azonnal fogadta a hercegnőt. Amint értesült a razzia híréről, telefonált államtitkárának, Luigi Maglione bíborosnak, aki a pápa utasítására nyomban tiltakozó jegyzéket nyújtott be Ernst von Weizsäcker német szentszéki nagykövetnek. Maglione vatikáni bíboros államtitkár XII. Piusz mély aggodalmát tolmácsolta, mivel „szeme előtt” zajlott szegények és ártatlanok üldöztetése, akiknek pusztán származásuk miatt kellett szenvedniük. A történetet maga a hercegnő mesélte el a kötet szerzőjének 1995-ben.

Az USA-ban élő, nemzetközi hírű olasz származású Marchione nővér kötetében olvasható Michael Tagliacozzo római zsidó tanúságtétele is, akit a város Nomentano nevű negyedében ért a razzia egy ismerős család körében:

„1943. október 16-án, a (hét napig tartó) sátoros ünnep harmadik napján, reggel negyed hétkor még ágyban voltunk, amikor SS katonák berontottak magasföldszinti lakásunkba. Nekem sikerült pizsamában kiugrani az ablakon és egy harmadik emeleti katolikus családnál elrejtőznöm, akiket épp, hogy csak látásból ismertem. Isteni segítséggel megmenekültem, míg a lakásban tartózkodó többi személyt Auschwitzba deportálták. A gázkamrákban illetve sziléziai szénbányában lelték halálukat – mondja a római zsidó túlélő, majd így folytatja:

„Először irodalom tanárnőm, Maria Amendola rejtett el, akinek közbenjárására Vincenzo Fagiolo fiatal pap, későbbi bíboros azonnal befogadott a római Nagyszemináriumba. 20 napon át egy evangélikus lelkipásztor, Daniele Cupertino rejtegetett. Egy másik katolikus pap, a később szintén bíborossá kreált Pietro Palazzini látott el élelemmel. Ő volt a Nagyszeminárium megbízottja, hogy nyújtson segítséget a politikai menekülteknek és a zsidóknak. Végül a lateráni ferences atyáknál találtam menedéket egészen Róma felszabadulásáig, 1944. június 4-ig. A későbbiekben az én javaslatomra tüntették ki a „Világ Igaza” elismeréssel Palazzini és Fagiolo bíborosokat, irodalom tanárnőmet és Cupertino lelkészt – fejezi be tanúságtételét a 65 évvel ezelőtti náci razziát túlélt római zsidó, Michael Tagliacozzo, Margherita Marchione szerzetesnő XII. Piusznak emléket állító új könyvében.