„Az ereimben folyó zsidó vér miatt jobban szeretek egy olyan pápát, aki segíti hittársaimat a túlélésben, mint egy olyant, aki csupán demonstratív gesztusokat tesz” – interjú Paolo Mieli olasz történésszel az Osservatore Romano-ban

A Vatikán politikai és vallási napilapjának október 9-i, csütörtöki száma interjút közöl Paolo Mieli zsidó történésszel, a „Corriere della Sera” c. olasz napilap igazgatójával. A beszélgetés címe: „A történelem igazolja majd XII. Piuszt. A zsidó közösség nagyra becsülte és hálás volt neki. Pacelli pápának kommunista ellenességéért kellett fizetnie”.

A cikkben Paolo Mieli többek között megállapítja: a Pacelli pápáról terjesztett „fekete legenda”, vagyis hogy Hitler pápája lett volna, valamint az ellene irányuló gyűlölethadjárat a hidegháború pontosan meghatározható történelmi összefüggésében született. XII. Piusz volt ugyanis, aki lehetővé tette, hogy a kommunisták helyett 1948-ban a kereszténydemokraták kerüljenek hatalomra Olaszországban. A gyűlölet nem a zsidóság köréből indult ki – mondta az olasz történész. Az interjúban felidézte a zsidóság kiemelkedő képviselőinek szavait, akik kifejezetten XII. Piusz pápának tulajdonították hittársaik ezreinek megmentését.
 1944-ben Isaac Herzog jeruzsálemi főrabbi például ezt nyilatkozta: „Izrael népe soha nem felejti el, amit XII. Piusz és illusztris küldöttei tesznek szerencsétlen testvéreink érdekében, történelmünk legtragikusabb órájában. A vallás örökös alapelveiből merítenek, amelyek minden hiteles civilizáció alapját képezik. Tettük az isteni Gondviselés evilági élő bizonyítéka.”
 1944. augusztusában egy zsidó folyóirat (Hashavua) a következőket írta: „Minden menekült a Vatikán dicséretre méltó segítségnyújtásáról beszél. Papok életük kockáztatásával bújtatják a zsidókat, hogy megmentsék életüket. Maga a pápa is részt vett mentésükben.”

1944. október 15-én a római izraelita közösségek rendkívüli biztosa, Silvio Ottolenghi a következőket jegyezte fel: „Testvéreink ezrei menekültek meg kolostorokban, templomokban, szentszéki felségjelzésű területeken. Július 23-án fogadott Őszentsége, akinek elvittem a római közösség egészének köszönetét azért a hősies és szeretetteljes segítségért, amelyet a papságtól kaptunk kolostorokban és kollégiumokban. Tájékoztattam Őszentségét arról, hogy római hittársaimmal tömegesen kívánunk elé járulni, hogy kifejezzük köszönetünket. Erre azonban csak a háború befejeztével kerülhet sor, hogy ne veszélyeztessük azoknak az életét, akiknek északon még szükségük van védelemre.”

Paolo Mieli az interjúban idézi a jeruzsálemi főügyész, Gideon Hausner szavait is, amelyeket 1961-ben, az Adolf Eichmann ellen lefolytatott perben mondott: „1943. október 16-án Rómában nagyszabású razziát hajtottak végre az ősi zsidónegyedben. Az olasz papság részt vett a zsidók megmentésében, megnyíltak a kolostorok kapui a zsidók előtt. A pápa maga személyesen lépett közbe a Rómában letartóztatott zsidók érdekében”. Pacelli pápa 1958-ban bekövetkezett halálakor a már sokszor idézett Golda Meir izraeli külügyminiszteren kívül sok más zsidó vezető is kifejezte mély gyászát. William Zuckermann, a „Jewish Newsletter” c. folyóirat igazgatója így emlékezett meg XII. Piuszról: „Minden amerikai zsidó rója le tiszteletét és fejezze ki részvétét, mert valószínűleg ennek a nemzedéknek egyetlen államférfija sem nyújtott hathatósabb segítséget a zsidóknak a tragédia órájában. Mindenki másnál jobban részesülhettünk az elhunyt pápa szeretetteljes jóságából és nagylelkűségéből az üldöztetés és a terror éveiben.”

Az Osservatore Romano munkatársa a cikkben felidézi, hogy amikor 1943. július 19-én bombatámadás érte a római Falakon kívüli Szent Lőrinc bazilikát, XII. Piusz a helyszínre ment, hogy elsirassa az áldozatokat. Talán el kellett volna mennie a gettóba is az október 16-i razzia idején? Paolo Mieli erre a kérdésre így válaszol:

„Őszintén szólva, az ereimben folyó zsidó vér miatt jobban szeretek egy olyan pápát, aki segíti hittársaimat a túlélésben, mint egy olyant, aki demonstratív gesztusokat tesz. A pápa, aki felkeresi a lebombázott negyedet és elsiratja az áldozatokat, szeretetét fejezi ki a város iránt, míg jelenléte a gettóban vitára adhatott volna okot. Utólag persze könnyű mindent mondani. Azt is írták, hogy a sínek közé kellett volna vetnie magát, hogy megakadályozza a zsidókat deportáló vonatok indulását. Szemére vetni, hogy nem csinálta azt, amit egyetlen zsidó sem tett meg, enyhén szólva kockázatos. Nem tudok róla, hogy a római ellenállás vezetői közül valaki is kiment volna a gettóba, vagy a sínek közé vetette volna magát” – mondta többek között Paolo Mieli történész, újságíró az Osservatore Romano-nak adott interjújában.