Udvardy György segédpüspök szinódusi felszólalása

Pénteken reggel 9 órakor kezdődött a Szentatya jelenlétében a szinódusi közgyűlés nyolcadik ülése, George Pell bíboros, Sydney érseke elnökletével. Az ülésen, amelyen 237 szinódusi atya volt jelen, felszólalt Udvardy György esztergom-budapesti segédpüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia küldötte is.

A főpásztor, a Munkadokumentum, az Instrumentum Laboris ötödik fejezetére utalt beszédében. Hangsúlyozta, hogy a katekézis, a liturgián, a szolgálaton és a közösség tanúságtételén túl, nagy szerepet játszik Isten Szava megismertetésében. Lehetőséget nyújt arra, hogy megmutassuk Isten Szavának jellemzőit, személyes erejét. Isten Szava, bár a „könyvből” olvassuk, és bár egy számunkra kevéssé ismert kultúra jeleit viseli magán, „most” hangzik el, és „hozzám” szól, Isten örökös jelenéből visszhangozva. Isten „most”, ebben a pillanatban működik Szentlelke révén és hív arra, hogy megvizsgáljam életem, hogy újjászülessek, hogy megtérjek.

A katekézis akkor hatékony, ha megragadja ezt a pillanatot. Akkor reménykedhetünk abban, hogy a megszerzett tudás valóban átalakítja életünket. Olykor a könyvek, a segédeszközök, a hitoktatásban alkalmazott módszerek úgy használják fel a Szentírást, Isten Szavát mint egy történetet, egy erkölcsi példabeszédet, vagy csak úgy mutatják be, mint alapvető és általános élettapasztalatot. A hitoktató – a Megtestesülés dinamikáját követve – Isten Szavának módszerévé válik, életét Krisztus Lelke működésének ajánlja fel. Udvardy György esztergom-budapesti segédpüspök az emmauszi tanítványok evangéliumi szakaszára utalt, amelyben a Feltámadt Krisztus úgy jelenik meg, mint tanító, mint szentírás magyarázó, mint katekéta.

A Biblia helyes használata tehát nem elsősorban módszertani kérdés, hanem személyes megközelítés: saját személyes kapcsolatom Isten Szavával – mondta végül felszólalásában Udvardy György segédpüspök.

Csütörtökön délután két testvéri küldött szólalt fel a szinódusi aulában: Gunnar Stälsett tiszteletes, a Lutheránus Világszövetségtől, valamint Robert Welsh tiszteletes, a Krisztus Tanítványai közösségtől.

Az ökumenizmus témájában különös hangsúlyt kapott az egységtörekvés és a Szentírás közötti kapcsolat. A szinódusi aulában elhangzottak alapján reménykedni lehet a különféle keresztény felekezetek közötti lényeges közeledésben, Isten Szava befogadásának köszönhetően. Az ökumenikus párbeszéd ugyanis nem alapulhat pusztán emberi próbálkozásokon.

Az ökumenizmus jelenlegi helyzetéről szólt Angelo Bagnasco bíboros, az olasz püspöki konferencia elnöke rádiónknak adott interjújában. Elmondta, hogy nagy bizalommal és reménnyel haladunk előre az egységtörekvés útján, az egyházi tanítóhivatal, az élő hagyomány és a pápák tanításának nyomán. A szinódusi atyák felszólalásai jól visszatükrözik származási helyük közösségeit, elkötelezettségükről tanúskodnak a drámai körülmények között is, mint az üldöztetés, a szekularizáció, a paphiány vagy a szegénység – mondta még Bagnasco bíboros, hozzátéve, hogy a szinódusi légkört a püspökök közötti szeretetközösség jellemzi.