XII. Piusz pápa és a magyarok

Eugenio Pacelli, akit gyakran neveznek jogtalanul a csend pápájának, három rövid, de nagy jelentőségű enciklikában fordult az egész világhoz az 1956-os magyar eseményekkel kapcsolatban. Október 28-án kelt, „Luctuosissimus eventus” k. enciklikájában atyai aggodalmának adott hangot azért a rettenetes vérontásért, amely a számára oly kedves Magyarországot sújtotta. November elsejei „Laetamur admodum” k. enciklikájában nagy örömét fejezi ki, hogy a világegyház híveinek imái meghallgatásra találtak: Lengyelország és Magyarország népei számára végre az igazságosságon alapuló béke új hajnala köszönt be. A harmadik, „Datis nuperrimis” k. enciklikát XII. Piusz Magyarország szovjet inváziójának másnapján, 1956. november 5-én tette közzé. Ebben a pápa ünnepélyesen leszögezi, hogy minden erőszak, minden igazságtalanul ontott vér, minden esetben indokolatlan és törvénytelen.

November 10-én este fél 8-kor pedig a Vatikáni Rádión keresztül a világhoz intézett szózatában arról az aggodalmáról szólt, amelyet atyai szíve érzett a szeretett magyar nép elleni csapás láttán. A rádiószózat a következő felszólítással zárul a nemzetek felelőseihez: "Isten! Isten! Isten! Isten segít majd benneteket, Isten ad majd erőt. Az ő neve visszhangozzék az értelmiség és a munkásság száján, a sajtóban és a rádióban. Isten neve, amely a béke és a szabadság rokon értelmű szava, legyen az a jel, amelyben az emberek egymást testvérként ismerik el".

A pápa e felhívására válaszolva hívta életre Chiara Lubich a Fokoláre Mozgalom egyik ágát, "Isten önkéntesei" néven. Ma a világon több mint 20 000 önkéntes van, Magyarországon mintegy százan. Hivatásuk az, hogy az egység lelkiségéből táplálkozva törekedjenek eredeti frissességében megélni a kereszténységet mindenekelőtt a hétköznapokban, a munkahelyen, a családban, a társadalom különböző területein; hogy újraéljék az első keresztények életét a modern világban.