Isten Szolgája, XII. Piusz – a szenvedő emberiség pápája volt
50 évvel ezelőtt, 1958. október 9-én hunyt el Pacelli pápa, akit már életében a „Pastor
Angelicus”, az „Angyali Pásztor” névvel illettek. 19 éven át vezette Péter hajóját
nehéz történelmi körülmények között, de mindvégig az igazság rendíthetetlen hirdetője
volt. „Non nova sed noviter” – nem újat, hanem új módon – püspöki jelmondatához hűen
olyan reformokat hozott, amelyek még ma is sok gyümölcsöt teremnek az egyházban.
Hosszú
pápasága 1939. március 2-án kezdődött, amikor Európában már háborús szelek fújtak.
A rendkívül finom diplomáciai érzékkel rendelkező Eugenio Pacelli pápa arra kérte
a nemzetek vezetőit, hogy ne az erőszaké legyen az utolsó szó. Augusztus 24-én az
egész világhoz intézett rádióüzenetet „a jelen súlyos órája” címmel. „A békével semmi
sem vész el, a háborúval minden elveszhet” - hangzott aggódó kiáltása, szavait azonban
nem hallgatták meg. Arra buzdította a nemzetek felelőseit, hogy egymás jogainak kölcsönös
tiszteletben tartásával térjenek vissza a tárgyalóasztalhoz.
XII. Piusz a
második világháború éveiben a Vatikáni Rádión keresztül hallatta hangját a béke védelmében.
Létesített egy olyan szolgáltatást, amely az éter hullámain keresztül segítette a
családokat, hogy felkutathassák eltűnt hozzátartozóikat, a háborús foglyokat. A pápa
megnyitotta a római kolostorokat, hogy befogadja az üldözött zsidókat és így megmentse
őket a deportálástól. Amikor pedig a fegyverek végre elhallgattak, jelentős anyagi
segélyt küldött több európai országnak. A II. világháború vége azonban sajnos nem
jelentette a béke kezdetét. XII. Piusz ezt azonnal felismerte és aggodalmait a következő
szavakkal juttatta kifejezésre 1946. december 24-i karácsonyi beszédében, amelyet
a bíborosi kollégiumhoz intézett:
„Ahelyett, hogy a valódi megbékélés felé
haladnának, a föld nagy kiterjedésű területein, főleg Európában, különböző népek szüntelen
forrongásban élnek, amelyből előbb-utóbb újabb konfliktusok lobbanhatnak lángra”.
A nácizmus után XII. Piusznak az ateista kommunizmussal kellett szembenéznie.
A totalitárius rendszerek, mint ahogy „Summi Pontificatus” k. első enciklikájában
írta, az Istentől való eltávolodás kikerülhetetlen következményei. A szovjet rendszer
rendkívül kemény megpróbáltatásokkal sújtotta az uralma alatt élő országok helyi egyházait.
A pápa velük együtt szenvedett és a „keresztény tanítás erejében” elutasította a kommunizmust
egészen odáig menően, hogy 1949-ben kiközösítette mindazokat, akik beléptek a kommunista
pártba, vagy azt támogatták. 1946-os karácsonyi rádióüzenetében hangoztatta: „Nem
bírálni akarunk, hanem a jóra ösztönözni. Nem vádolni akarunk, hanem segíteni.”
XII.
Piusz megvédte az egyház tanítását, de nyitott volt a modernségre, különös tekintettel
a tudományos haladásra és a tömegtájékoztatásra. Csaknem 200 rádióüzenetét több nyelven
az egész világon közzétették. Új lendületet adott a misszióknak Afrikában és Kínában,
elmélyítette a biblikus tanulmányokat, liturgikus reformokat hozott, a Római Kúriát
nemzetközivé tette, előmozdította az ásatásokat Szent Péter sírjánál. A világot sújtó
nyomorral szemben XII. Piusz elítélte a kapitalizmus túlkapásait, a tulajdon igazságosabb
elosztására szólított fel.
Pacelli pápa mélyen tisztelte a Szűzanyát. Az 1950-es
szentévben kihirdette Szűz Mária mennybevételének dogmáját. 41 enciklikájával XII.
Piusz a felbecsülhetetlen bölcsesség örökségét hagyta az egyházra, amelyből sokat
merítettek a II. vatikáni zsinat atyái. Visszafogott és zárkózott volt, soha nem beszélt
saját lelkiségéről. Mindenkire mély benyomást tett aszkéta természete. Keveset evett,
hogy szolidaritást vállaljon a szegényekkel. Amikor a háború idején ezrek és ezrek
találtak menedéket a Vatikánban, saját lakosztályát sem fűttette, hogy ezzel is kifejezze
a szenvedőkhöz való közelségét. Az utókortól kiérdemelte a „szenvedő emberiség pápája”
címet. Boldoggá avatási eljárását VI. Pál pápa kezdeményezésére 1967. október 18-án
indították el.
XVI. Benedek pápa az évforduló napján, október 9-én délelőtt
fél 12-kor mutat be engesztelő szentmisét a Szent Péter bazilikában előde lelki üdvéért.