Magyarok Nagyasszonya ünnepe a Vatikánban - Erdő Péter bíboros szentbeszéde
Október 7-én, kedden reggel, a Magyarok Nagyasszonya liturgikus emléknapját megelőző
napon a Szent Péter bazilika altemplomában lévő Magna Domina Hungarorum kápolnában
Erdő Péter bíboros mutatta be az ünnepi szentmisét. A magyar prímással koncelebrált
Udvardy György Esztergom-budapesti segédpüspök, Németh László prelátus, a római Pápai
Magyar Intézet rektora és növendékei, P. Ruppert József piarista, P. Somorjai Ádám
bencés, a szentszéki államtitkárság munkatársa, P. Harsányi Pál Ottó ferences, Rómában
élő papok és szerzetesek, valamint három magyar pap a Kassai Főegyházmegyéből. Jelen
volt Erdődy Gábor Magyarország szentszéki nagykövete, feleségével együtt. Ezzel
a szertartással emlékezett meg a római magyarok közössége és a számos zarándok a kápolna
búcsúnapjáról. Az ünnep fényét emelte a budapest-terézvárosi Avilai Nagy Szent Teréz
plébánia kórusa, a Capella Theresiana, amelynek tagjai Palestrina műveiből énekeltek
Merczel György karnagy kántor vezetésével. Természetesen felcsendültek magyar népénekek
is, a szentmisét pedig a pápai, majd a magyar himnusz eléneklése zárta. A bíboros
szentbeszédében hangsúlyozta, hogy a kápolna létrejötte a Szűz Máriába vetett kitartó
bizalomnak köszönhető. Szent Istvánnak az isteni gondviselés segítségére volt szüksége
ahhoz, hogy életműve fennmaradjon; ezért fordult Szűz Máriához - mondta homíliájában
Erdő Péter bíboros. Ilyen helyzetek újra és újra adódnak a magyar nép életében, amikor
úgy érezzük: emberileg kevesek vagyunk ahhoz, hogy minden gondunkat megoldjuk. Újra
és újra vannak népünk életében csodák is, olyan események, amelyeket ajándékba kapunk
a történelem Urától. Ilyen lelkülettel gyűltünk össze itt is, a vatikáni magyar kápolnában.
Szent István több szempontból zseniális ember volt - hangsúlyozta a magyar prímás.
Például abból a szempontból is, hogy az akkori világ legfontosabb pontjain, így Rómában,
Konstantinápolyban, Jeruzsálemben zarándokházat emelt a magyaroknak. Szent István
vatikáni zarándokháza itt, ezen a helyen 1776-ig állt. Amikor pedig lebontották a
Szent Péter bazilika sekrestyéjének építése miatt, megüresedett a helye. Magyar tulajdonság
az is, hogy hosszú népünk történelmi emlékezete. A megszűnt kápolnára hivatkozva kérték
a magyar főpásztorok, hogy lehessen újra nemzeti kápolnánk. Ezt engedte meg még VI.
Pál pápa, és ez válhatott valóra II. János Pál pápa uralkodása alatt, aki 1980-ban,
huszonnyolc évvel ezelőtt személyesen szentelte föl ezt a kápolnát. Amikor idejövünk
a Vatikánba Magyarok Nagyasszonyát tisztelni, akkor egyúttal az Apostoli Szentszékkel,
Szent Péter utódával való szoros történelmi, és ma is élő kapcsolatunkat erősítjük,
tudatosítjuk magunkban újra és újra. Szükségünk van a Magyarok Nagyasszonya közbenjárására.
Amikor a "legnemzetibbet" akarjuk jelképesen kifejezni, akkor mindig ő jut az eszünkbe.
Most is, amikor Washingtonban a nemzeti kegyhelyen kápolnánkat építjük, természetesen
azt is a Magyarok Nagyasszonyának fogjuk szentelni. Mint ahogy neki szenteltük Krakkóban
az Isteni Irgalmasság bazilikájában a kápolnánkat is. Itt, a Szent Péter bazilika
altemplomában több nemzetnek van Mária-kápolnája, mert hozzájuk is közel áll a Boldogságos
Szűz Mária. Legyen az ő anyai személye összekötő kapocs, kiengesztelődés és szeretet
forrása a magyarság és a többi népek között is. Erdő Péter bíboros szentbeszéde végén
így fohászkodott: Kérjük a Boldogságos Szűz Máriát: ne engedje, hogy a csüggedés bármikor
is erőt vegyen rajtunk, hanem az ő anyai szeretetéből erőt merítve reménykedéssel
folytassuk egyéni életünket és közösségünk történetének útját. Amen.