A személyt kell a döntéshozás középpontjába helyezni – szentszéki megfigyelő felszólalása
az ENSZ közgyűlésen
Kihívások és válságok, a világszervezet védelmi felelőssége, valamint a klímaváltozás
témája állt Celestino Migliore érsek, a Szentszék állandó ENSZ megfigyelője szeptember
29-i felszólalásának középpontjában. A nemzetközi szervezet közgyűlésének 63. ülésszakán
az általános vita során mondott beszédében a szentszéki képviselő az idei év gazdasági,
pénzügyi válságai, az emelkedő élelmiszer árak, a helyi háborúk és a klímaváltozás
kapcsán emlékeztetett rá, hogy minden válsághelyzet a természeti tényezők és az emberi
felelősség elemeinek összességéből adódik.
Az ENSZ által képviselt nemzetközi
közösség védelmi felelősségéről szólva hangsúlyozta, hogy ez gyakran ürügy a terjeszkedésre
és az agresszióra a nemzetközi joggal szemben is. A növekvő egyetértés ellenére, amely
a védelmi felelősségre, mint a nagyobb együttműködés eszközére vonatkozik, ezt az
elvet továbbra is a katonai erőszak önkényes alkalmazására használják fel. Majd az
érsek felhívta a jelenlevők figyelmét, hogy a védelmi felelősség az ENSZ szolgálatának
központi magva. Az alapítók hitték, hogy ez a felelősség elsősorban nem azt jelenti,
hogy erőszakkal visszaállítják a békét és az emberi jogokat, hanem mindenekelőtt arra
szolgál, hogy az államok együttesen feltárják és elítéljék mindenfajta válság előjeleit,
továbbá, hogy mozgósítsák a kormányok, a civil társadalom és a közvélemény figyelmét
az okok azonosítására és a megoldások megtalálására.
A szentszéki megfigyelő
ezután rámutatott: a jelenlegi helyzetben az ENSZ feladata, hogy irányt mutasson,
összetartson és döntéseket hozzon. Nemcsak a szervezet és a világ vezetőinek hitelessége
forog kockán, de az emberi közösség képessége is, hogy élelmet és biztonságot nyújtson,
valamint védelmezze az emberi jogokat, hogy minden népnek lehetősége legyen félelem
nélkül szabadon élnie és megvalósíthassa természetéből fakadó méltóságát. Meg kell
végre hallgatni a sokszor mellőzött hangokat, hogy túllépjünk a politikai, földrajzi
és történelmi megosztottságokon és megteremtsünk egy olyan szervezetet, amely inkább
legjobb szándékainkat, mintsem különböző gyengeségeinket tükrözi vissza.
A
klímaváltozás terén sürgős cselekvésre van szükség – hangsúlyozta Migliore érsek.
Majd rávilágított arra az aggodalomra és következetlenségre, amely ma fennáll a nemzetközi
és a nemzeti jog világában, vagyis, hogy mindazt, ami technikailag lehetséges jogilag
is engedélyezni kell. Jogilag nem kell engedélyezni minden környezeti tevékenységet,
csak azért mert technikailag megoldható és gazdaságilag nyereséges. A korlátlan erdőírtás,
a radioaktív hulladékok felelőtlen kezelése felkelti lelkiismeretünk szavát és felelősségérzetünket
a teremtett világ iránt és arra az alapelvre hivatkozunk, hogy bár technikailag lehetséges,
jogi szempontból nem engedélyezhető. Amikor azonban az ökológia területéről az emberre
fordítjuk figyelmünket, az a tendencia tapasztalható, hogy éppen az ellenkezőjét állítjuk:
ami technikailag lehetséges, az jogilag is engedélyezendő és megvalósítandó. Itt az
érsek utalt a fegyvergyártásra, az emberi élet kioltására, a reproduktív technikákra
és a családstruktúrájára. Ez a következetlenség felveti a kérdést, vajon valóban az
embert helyezzük-e a döntéshozatal középpontjába.
A globális közösségnek azon
kell munkálkodnia, hogy feloldja ezt az ellentmondást és olyan politikai álláspontot
alakítson ki, amely elismeri az ember központiságát a politikai és technológiai fejlődés
minden vetületében. Amennyiben nem sikerül ezt megvalósítani, olyan következetlenség
áldozatává válunk, amely bünteti az egyént és a társadalmat, továbbá kikövezi az utat
afféle, hogy az erősebbek határozzák meg a törvényeket a vesztesek újabb tömegét hozva
létre.