2008-10-01 18:06:41

A kereszténység nem azt jelenti, hogy szabadon azt tesszük, amit akarunk, hanem azt, hogy szabadon csatlakozunk az evangéliumi igazsághoz, és hirdetjük azt – mondta a pápa az általános kihallgatáson


Az idei év 31. általános pápai kihallgatásán, amelyet XVI. Benedek a Szent Péter téren tartott meg, mintegy 20 ezer hívő vett részt a világ számos országából. Az európai nemzetek hívein kívül jelen voltak zarándokok a távoli Ausztráliából, Japánból, Dél-Koreából, Amerika északi és déli részéről. Az egyházban vannak különféle karizmák, de az a legfontosabb, hogy minden keresztény legyen hűséges az evangéliumi igazsághoz és szolgálja a szegényeket, Szent Pálhoz hasonlóan – mondta XVI. Benedek pápa, katekézisét ismét a „Népek Apostolának” szentelve. Ez alkalommal Szent Pál életének két kulcsfontosságú epizódját elemezte, nevezetesen a jeruzsálemi zsinatot és az ún. „antióchiai incidenst”.

Az emberi tapasztalatban van egy szó, amely mindig nagy távlatokat nyit és amely Krisztus üzenetének fényében még mélyebb tartalommal telik meg. Ez a szó a „szabadság” – mutatott rá Benedek pápa. A szabadság Szent Pál értelmezésében a Szentlélekből fakad, és az evangéliumi igazsághoz hűen soha nem feledkezik meg a szegényekről. A pápa által elemzett két epizód jól rávilágít Pál szabadságról alkotott felfogására. Amikor az 50-es év táján a tizenkét apostol és maga Pál Jeruzsálemben összegyűlnek az egyház történelmének első zsinatjára, mindenekelőtt a következő kérdést kell megválaszolniuk: a kereszténységre áttért pogányoknak alá kell-e vetni magukat a mózesi törvénynek, tehát a körülmetélésnek, a zsidóságból megtért keresztényekhez hasonlóan?

Pálnak nincsenek efelől kételyei. A feltámadt Krisztussal való találkozásakor megértette, hogy a pogányoknak nem volt szükségük a körülmetélésre, amikor elfogadták Jézus Krisztus evangéliumát. Krisztus a mi igazságosságunk és minden helyes, ami hozzá hasonló – mondta a pápa, majd így folytatta: „Világosan kitűnik Pál leveleiből, hogy a keresztény szabadság soha nem jelent szabadosságot, vagyis azt, hogy azt teszünk, amit akarunk. A keresztény szabadság a Krisztushoz való hasonulást jelenti, vagyis a testvérek, főleg a szegények hiteles szolgálatát”. „Gondunk legyen a szegényekre. Törekedtem is arra, hogy ezt megtegyem” – írja Szent Pál a Galatákhoz intézett levelében.

Talán ma nem vagyunk rá képesek, hogy teljes egészében megértsük annak a jelentőségét, amelyet Pál és közössége tulajdonított a jeruzsálemi szegényeknek való gyűjtésnek. A vallási tevékenységek között teljesen új kezdeményezésről volt szó: nem volt kötelező, hanem szabadon és spontán vehetett benne mindenki részt. A gyűjtés a palesztinai anyaegyház közössége iránti adósságot törlesztette, ahonnan a hívek az evangélium kimondhatatlan ajándékát kapták. Pál ennek a gesztusnak a szolgálat, az áldás, a kegyelem, sőt a liturgia nevet adja. A gyűjtés olyan gesztus, amelyet minden közösség Istennek kínál fel, másrészt a nép érdekében tett karitatív cselekedet. A szegények és az isteni liturgia iránti szeretet tehát összetartoznak. A szegények iránti szeretet maga a liturgia. A két látóhatár jelen van minden egyházi liturgiában, amely természeténél fogva ellenzi az istentisztelet és az élet, a hit és a tevékenység, az ima és a testvérek iránti szeretetszolgálat különválasztását. A jeruzsálemi zsinat tehát azért született, hogy megoldják a keresztény hitre tért testvérekkel szembeni magatartás kérdését, és azzal az egyházi és lelkipásztori kérdéssel zárult, amely a Jézus Krisztusba vetett hitet és a jeruzsálemi, valamint az egész egyházban lévő szegények iránti szeretetet helyezi a középpontba.

A második esetben is a mózesi törvény az, ami befolyásolta az Apostol Fejedelem magatartását. Péter, hogy ne botránkoztassa meg a keresztényeket, akik tiszteletben tartották az étkezésre vonatkozó zsidó normákat, különvált a pogányoktól, mert ahogy a Galatákhoz írt levélben olvashatjuk, „félt a körülmetéltektől”. Pál kétszínűnek nevezi Pétert – emlékeztetett rá a pápa, majd megjegyezte: A két apostolnak eltérő volt a lelkipásztori szempontja, de esetükből mindnyájan levonhatjuk a tanulságot.

Péternek és Pálnak más és más volt a karizmája. Hagyjuk mindnyájan, hogy a Szentlélek vezessen bennünket, törekedjünk arra, hogy szabadságban éljünk, amelynek a Krisztusba vetett hit mutatja meg az irányt és amely a testvérek szolgálatában valósul meg. Alapvetően fontos, hogy mindig Krisztushoz hasonuljunk. Ezáltal válunk valóban szabaddá, és így fejeződik ki bennünk a Törvény legmélyebb tanítása: az Isten és a testvérek iránti szeretet.

Az általános kihallgatás végén XVI. Benedek a nagy nyelveken is összefoglalta katekézisét, majd portugálul arra buzdította a híveket, hogy imádkozzanak az október 5-e és 26-a között megrendezésre kerülő vatikáni püspöki szinódus sikeréért.







All the contents on this site are copyrighted ©.