A kereszténység nem azt jelenti, hogy szabadon azt tesszük, amit akarunk, hanem azt,
hogy szabadon csatlakozunk az evangéliumi igazsághoz, és hirdetjük azt – mondta a
pápa az általános kihallgatáson
Az idei év 31. általános pápai kihallgatásán, amelyet XVI. Benedek a Szent Péter téren
tartott meg, mintegy 20 ezer hívő vett részt a világ számos országából. Az európai
nemzetek hívein kívül jelen voltak zarándokok a távoli Ausztráliából, Japánból, Dél-Koreából,
Amerika északi és déli részéről. Az egyházban vannak különféle karizmák, de az a legfontosabb,
hogy minden keresztény legyen hűséges az evangéliumi igazsághoz és szolgálja a szegényeket,
Szent Pálhoz hasonlóan – mondta XVI. Benedek pápa, katekézisét ismét a „Népek Apostolának”
szentelve. Ez alkalommal Szent Pál életének két kulcsfontosságú epizódját elemezte,
nevezetesen a jeruzsálemi zsinatot és az ún. „antióchiai incidenst”.
Az emberi
tapasztalatban van egy szó, amely mindig nagy távlatokat nyit és amely Krisztus üzenetének
fényében még mélyebb tartalommal telik meg. Ez a szó a „szabadság” – mutatott rá Benedek
pápa. A szabadság Szent Pál értelmezésében a Szentlélekből fakad, és az evangéliumi
igazsághoz hűen soha nem feledkezik meg a szegényekről. A pápa által elemzett két
epizód jól rávilágít Pál szabadságról alkotott felfogására. Amikor az 50-es év táján
a tizenkét apostol és maga Pál Jeruzsálemben összegyűlnek az egyház történelmének
első zsinatjára, mindenekelőtt a következő kérdést kell megválaszolniuk: a kereszténységre
áttért pogányoknak alá kell-e vetni magukat a mózesi törvénynek, tehát a körülmetélésnek,
a zsidóságból megtért keresztényekhez hasonlóan?
Pálnak nincsenek efelől kételyei.
A feltámadt Krisztussal való találkozásakor megértette, hogy a pogányoknak nem volt
szükségük a körülmetélésre, amikor elfogadták Jézus Krisztus evangéliumát. Krisztus
a mi igazságosságunk és minden helyes, ami hozzá hasonló – mondta a pápa, majd így
folytatta: „Világosan kitűnik Pál leveleiből, hogy a keresztény szabadság soha nem
jelent szabadosságot, vagyis azt, hogy azt teszünk, amit akarunk. A keresztény szabadság
a Krisztushoz való hasonulást jelenti, vagyis a testvérek, főleg a szegények hiteles
szolgálatát”. „Gondunk legyen a szegényekre. Törekedtem is arra, hogy ezt megtegyem”
– írja Szent Pál a Galatákhoz intézett levelében.
Talán ma nem vagyunk rá
képesek, hogy teljes egészében megértsük annak a jelentőségét, amelyet Pál és közössége
tulajdonított a jeruzsálemi szegényeknek való gyűjtésnek. A vallási tevékenységek
között teljesen új kezdeményezésről volt szó: nem volt kötelező, hanem szabadon és
spontán vehetett benne mindenki részt. A gyűjtés a palesztinai anyaegyház közössége
iránti adósságot törlesztette, ahonnan a hívek az evangélium kimondhatatlan ajándékát
kapták. Pál ennek a gesztusnak a szolgálat, az áldás, a kegyelem, sőt a liturgia nevet
adja. A gyűjtés olyan gesztus, amelyet minden közösség Istennek kínál fel, másrészt
a nép érdekében tett karitatív cselekedet. A szegények és az isteni liturgia iránti
szeretet tehát összetartoznak. A szegények iránti szeretet maga a liturgia. A két
látóhatár jelen van minden egyházi liturgiában, amely természeténél fogva ellenzi
az istentisztelet és az élet, a hit és a tevékenység, az ima és a testvérek iránti
szeretetszolgálat különválasztását. A jeruzsálemi zsinat tehát azért született, hogy
megoldják a keresztény hitre tért testvérekkel szembeni magatartás kérdését, és azzal
az egyházi és lelkipásztori kérdéssel zárult, amely a Jézus Krisztusba vetett hitet
és a jeruzsálemi, valamint az egész egyházban lévő szegények iránti szeretetet helyezi
a középpontba.
A második esetben is a mózesi törvény az, ami befolyásolta
az Apostol Fejedelem magatartását. Péter, hogy ne botránkoztassa meg a keresztényeket,
akik tiszteletben tartották az étkezésre vonatkozó zsidó normákat, különvált a pogányoktól,
mert ahogy a Galatákhoz írt levélben olvashatjuk, „félt a körülmetéltektől”. Pál kétszínűnek
nevezi Pétert – emlékeztetett rá a pápa, majd megjegyezte: A két apostolnak eltérő
volt a lelkipásztori szempontja, de esetükből mindnyájan levonhatjuk a tanulságot.
Péternek és Pálnak más és más volt a karizmája. Hagyjuk mindnyájan, hogy a
Szentlélek vezessen bennünket, törekedjünk arra, hogy szabadságban éljünk, amelynek
a Krisztusba vetett hit mutatja meg az irányt és amely a testvérek szolgálatában valósul
meg. Alapvetően fontos, hogy mindig Krisztushoz hasonuljunk. Ezáltal válunk valóban
szabaddá, és így fejeződik ki bennünk a Törvény legmélyebb tanítása: az Isten és a
testvérek iránti szeretet.
Az általános kihallgatás végén XVI. Benedek a nagy
nyelveken is összefoglalta katekézisét, majd portugálul arra buzdította a híveket,
hogy imádkozzanak az október 5-e és 26-a között megrendezésre kerülő vatikáni püspöki
szinódus sikeréért.