P. Szentmártoni Mihály jezsuita elmélkedése az évközi 26. vasárnapra

A KERESZTÉNY A JELEN PILLANAT EMBERE
 (Ez 18,25-28; Fil 2,1-11; Mt 21,28-32)

„Amikor a bűnös elfordul a bűntől, amit elkövetett, s a törvényhez és az igazsághoz igazodik, megmenti életét“. Ezekiel prófétának ez az üzenete felhívja figyelmünket arra, hogy felelősek vagyunk saját üdvösségünkért. A kereszténység sohasem fogadta el a vak determinizmust, miszerint az ember sorsát kívülálló valaki határozná meg. Az ember felelős önmagáért. Igaz, nem ő teremtette magát, és még sok más körülményt nem választhatott magának: nem választhatta ki szüleit, nem határozta meg saját nemét, születésének idejét és helyét. De amikor megszületett, amikor elkezdte élni azt az életet, amelyet Isten adott neki, akkor már felelősséget kellett vállalnia saját magáért. Ha majd az örök Bíró előtt állunk az ítélet napján, a legnagyobb meglepetés valószínűleg az lesz, hogy senkire és semmire sem hivatkozhatunk, mint enyhítő körülményre, hanem nekünk magunknak kell majd vállalnunk a felelősséget azért, amivé tettük magunkat életünk során.
A második olvasmányban Szent Pál a filippieknek írt levelében kitágítja ezt a felelősséget mások irányában: „Senki ne keresse csak a maga javát, hanem a másét is”. Ez ma is igen aktuális buzdítás, mert a világ mintha tele lenne törtető, másokat félrelökdöső emberrel.
Ebbe a teológiai keretbe illeszkedik bele az evangéliumi üzenet. Jézus vitája a főpapokkal egy nagyobb egésznek a része és arra összpontosul, hogy a zsidó nép elfogadja-e vagy sem Jézust. A két fiúról szóló példabeszéddel Jézus két alapvető igazságot mondott ki.
Jézus mindenekelőtt meghirdette azt, hogy az üdvösség minden emberhez szól, nemcsak a zsidó néphez. Jézus azért jött el közénk, hogy mindenkit üdvözítsen. Eközben nem fontos, hogy ki mikor értette meg ezt az üzenetet, azonnal, vagy csak később, a fontos az, hogy az ember megértse, hogy Jézus nélkül nem képes értelmet adni életének. Másodszor Jézus kifejtette, hogy semmiféle külsőleges hovatartozás nem biztosítja az üdvösséget. A mennyországot nem lehet bebiztosítani sem jogi, sem etnikai alapokon, hanem csakis a szív megtérése útján. A zsidók nem akartak hinni a jelekben, mert úgy gondolták, elég az, ha a kiválasztott néphez tartoznak. A vámosok és a bűnösök, akiket kitaszítottaknak véltek, Isten irgalmára bízták megváltásukat, hittek Jézusnak és bűnbánatot tartottak. Ezért megtaláltak szívük nyugalmát.
Ezek az igazságok ma is érvényesek. Jézus üdvössége csak ajánlat, felkínált lehetőség, amit az ember szabadon elfogadhat, de sajnos el is utasíthat. Mi gyakran abban a meggyőződésben élünk, hogy szabadon Jézus mellett döntöttünk. Ekkor kell felfigyelnünk a második üzenetre, hogy maga az a tény, hogy meg vagyunk keresztelve és hogy az Egyház tagjai vagyunk, még nem szavatolja az üdvösséget. Hitünket életre is kell váltanunk.
A két fiúról szóló példabeszédben van egy érdekes részlet. Az apa felszólítja a fiait, hogy menjenek dolgozni a szőlőbe. Tudjuk, hogy az evangéliumi szóhasználatban a szőlőskert Isten országát jelenti. Az érdekes ebben a felhívásban a jelen idő használata: „Fiam, menj ki a szőlőbe dolgozni!” Nem holnap, nem amikor lesz rá időd, nem amikor majd befejezted mostani elfoglaltságodat, hanem menjél most, azonnal. Ez azt jelenti, hogy Isten országának építése a legfontosabb feladatunk.
Ha ezt az evangéliumi felszólítást magunkra alkalmazzuk, akkor azt mondhatnánk, hogy a keresztény a ma, a jelen pillanat embere. Nem olyan ember ő, aki siratja a múltat, aki igyekszik görcsösen megőrizni letűnt formákat vagy szokásokat, de nem is álmodozó, aki egy nem létező jövő után vágyakozik. A keresztény lényegében realista. Vallja, hogy mindennapi élete, annak minden örömével és bánatával, Isten adta feladat és küldetés. Pontosan mindennapi kötelességeit végezve építi a hívő ember Isten országát. Ez az ami megkülönbözteti a hívőt a nem hívőtől: nem a külső teljesítmények teszik őt másmilyenné, hanem az a belső meggyőződés, amelyet hite ihlet, vagyis hogy még a legszerényebb tevékenysége révén is Isten országát építi. Hála Istennek, hogy ma is vannak ilyen hívek.