„Krisztus szerelmesei az emberek szolgálatában” – a pápa így határozta meg a püspökök
feladatát, akiknek személyes életszentségükkel kell tanúságot tenniük hitükről
A püspök mindenek előtt legyen Krisztus szerelmese, az evangéliumi tökéletesség példaképe,
aki elmerül Isten szavának hallgatásában, hogy azt mindig hirdesse, akár alkalmas,
akár alkalmatlan – mondta XVI. Benedek az újonnan kinevezett püspököknek. A főpásztorok
a Püspöki Kongregáció és a Keleti Egyházak Kongregációja által rendezett tanulmányi
napokon vesznek részt Rómában.
A Szentatya beszédében két eseményhez kapcsolta
a püspöki feladat meghatározását: egyrészt utalt a jubileumi Pál-évre, valamint a
közelgő, Isten szaváról megrendezésre kerülő szinódusra. Szent Pál legyen a főpásztorok
példaképe, elsősorban Jézus Krisztus iránti nagy szeretete miatt. Miután találkozott
isteni Mesterével a damaszkuszi úton, Szent Pál élete Krisztushoz való szüntelen belső
és apostoli hasonulássá vált üldöztetések és szenvedés közepette. Szent Pál saját
magát olyan embernek vallotta, akit „magához ragadott Krisztus”. Olyannyira, hogy
így szólt: „Élek ugyan, de nem én, hanem Krisztus él bennem” (Gal 2,20).
A
Krisztus iránti szeretet egyben az Isten szava iránti szeretetet is jelenti. Ennek
vitathatatlanul központi szerepet kell betöltenie a püspök életében és küldetésében.
II. János Pál pápa „Pastores gregis” k. apostoli buzdítása emlékeztet rá, hogy
a püspöknek, mielőtt átadná Isten szavát a híveknek, saját magának kell azt meghallgatnia.
A Szentatya arra buzdította a főpásztorokat, hogy Isten szavának erejében nézzenek
szembe korunk nagy kihívásával, a szekularizmussal.
„Hirdesd az igét! Állj
elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan!” – idézte ismét Szent Pál szavait a pápa.
A püspök legyen Isten embere, mert csak akkor szolgálhatja az embereket, ha előzőleg
ő maga Isten szolgájává válik. Elsődleges spirituális elkötelezettsége legyen, hogy
előrehaladjon az evangéliumi tökéletességben, és ezáltal megszerezze azt a nélkülözhetetlen
erkölcsi tekintélyt és óvatos bölcsességet, amely hivatásához szükséges. XVI. Benedek
még arra buzdította a főpásztorokat, hogy fordítsanak nagy gondot papjaikra. Mozdítsák
elő a papi testvériséget, amely hozzájárul az elszigeteltség, a magány leküzdéséhez.
Fontos, hogy minden pap érezze püspöke atyai közelségét és barátságát.
A főpásztorok
legyenek továbbá a fiatalok vezetői, akiket gyakran magukhoz vonz az evangéliumi jó
hír. Mutassák fel számukra a papi és szerzetesi élet szépségét, amely a Krisztusnak
való maradéktalan önátadásban valósul meg. Mozgósítsák a családokat, plébániákat,
oktatási intézményeket: segítsék a fiatal nemzedékeket, hogy felfedezzék Isten, életükre
vonatkozó tervét – mondta még az újonnan kinevezett püspökökhöz intézett beszédében
XVI. Benedek pápa.