P. Szentmártoni Mihály elmélkedése az évk. 25. vasárnapra
AZ IGAZSÁGOSSÁG ÉS AZ IRGALOM PÁRBESZÉDE (Iz 55,6-9; Fil 1,20a-24.27; Mt 20,1-16)
Az évközi
huszonötödik vasárnap első olvasmánya Izajás próféta könyvéből vett szakasz, amelyben
a próféta Isten irgalmasságáról tesz tanúságot, aki” bőkezű a megbocsátásban”. Jó
tudni, hogy Isten ma is ilyen bőkezű emberi gyarlóságainkkal szemben. A második
olvasmányban Szent Pál apostol arra buzdítja a filippi híveket, hogy éljenek Krisztus
evangéliumához méltóan. Ez a buzdítás nekünk is szól, mert a világ rajtunk keresztül
ismeri meg Krisztus evangéliumát. Az evangélium Szent Máté könyvéből vett részlet,
amelyben a szőlőmunkásokról szóló példabeszédet olvassuk. Első tekintetre úgy tűnik,
mintha itt igazságtalanságról lenne szó: egyesek ugyanis sokat dolgoztak, mások keveset,
mégis mindenki ugyanakkora bért kapott. Valahogy mi sem szeretnénk azok bőrében lenni,
akik reggeltől estig dolgoztak, de mégsem kaptak nagyobb bért, mint azok, akik alig
egy órát dolgoztak. Hol itt az igazságosság? A mai világ nagy hangon követeli
az igazságosságot. Biztosan nem alaptalanul, hiszen nincs olyan ember, akit ne ért
volna valamiféle igazságtalanság az életben. Igazságtalanul bántak velünk a munkahelyünkön,
a családban, talán még az Egyházban is. Néha esetleg az az érzésünk, hogy Isten is
igazságtalan velünk szemben, amikor másnak többet adott. Összehasonlítjuk magunkat
másokkal és azt kérdezzük, miért kell nekünk szenvednünk, amíg másoknak jól megy a
soruk, miért vagyunk éppen mi betegek, miközben mások boldogan nevetnek körülöttünk,
miért vagyunk mi szegények, miközben mások igazságtalanul meggazdagodnak? Gondolataink
még messzebbre bolyonghatnak és felmerül bennünk a gyanú, hogy a világ igazságtalanul
van felépítve: miért a sok fogyatékos gyerek, miért kell fiatal embereknek olyan háborúkban
meghalniuk, amelyeket nem ők akartak, miért van úgy, hogy a világban az istenteleneknek
megy jól a soruk, nem az istenfélőknek, hogy a világban a szívtelen kizsákmányolók
uralkodnak, nem pedig az irgalmas szívűek? Hogy engedheti meg mindezt az igazságos
Isten? Ha ilyen és hasonló sötét gondolatokkal olvassuk a szőlőmunkásokról szóló
evangéliumot, akkor egész biztosan nem fogunk felfigyelni annak nagyszerű üzenetére,
hanem mi is arra a következtetésre jutunk, mint azok a munkások, akik egész nap dolgoztak,
vagyis hogy a szőlősgazda igazságtalan volt velük szemben. Csakhogy ebben az evangéliumban
egyáltalán nem az igazságosságról van szó, hanem a jóságról és az irgalomról. Mert
Istennél nem érvényes az igazságosság fogalma, ahogyan azt mi értelmezzük. Vegyük
alaposabban szemügyre ezt az állítást. Az emberi viszonyokban az igazságosság
azonos fokon kötelezi mindkét partnert. Ha bármelyik a két fél közül önkényesen lépne
fel, azt mondanánk rá, hogy igazságtalan. De Isten és ember viszonyában ez nem érvényes.
Isten döntései az Ő szabad elhatározásából születnek, ihletője pedig mindig a tiszta
szeretet. Pontosan ezt nem voltak képesek megérteni Jézus hallgatói, amikor elmondta
nekik a szőlőmunkásokról szóló példabeszédet. Talán mi is úgy gondoljuk, hogy
a szőlősgazda igazságtalan volt azokkal szemben, akik egész nap dolgoztak de csak
ugyanannyi bért kaptak, mint azok, akik alig egy órát dolgoztak. Könnyen megértjük
azokat, akik zúgolódtak. Csakhogy ez nem hatotta meg a szőlősgazdát. Felszólította
a munkásokat, hogy jelentkezzen az, akivel szemben igazságtalan lett volna. Van-e
köztük egy is, akinek nem adta volna meg azt, amit megígért neki? Akkor miért zúgolódnak?
Vajon a gazda nem teheti a sajátjával azt, amit akar? Vajon megtilthatja-e neki valaki,
hogy jót tegyen? Hiszen már maga az a tény, hogy dolgozhattak, ajándék volt számukra,
mert könnyen megtörténhetett volna, hogy senki sem veszi fel őket napszámba, és akkor
nem tudtak volna semmit hazavinni családjuknak. Ez ennek a példabeszédnek az alapvető
üzenete. Már maga az a tény, hogy Isten elfogad bennünket, az Ő ingyenes ajándéka.
Ha ennél még többet is ad, akkor hogyan lehetne erre azt mondani, hogy igazságtalan
velünk szemben? Fontoljuk meg inkább ennek az ellenkezőjét: mi lenne velünk, ha Isten
tényleg a mi igazságosságunk szabályai szerint bánna velünk? Hol lennénk, ha igazságosan
büntetné vétkeinket? Ebben a példabeszédben Isten érthetetlen logikájával találkozunk,
amely nem az igazságosság, hanem az irgalmasság logikája. Ha ezt megértettük,
vagyis hogy mi nem hivatkozhatunk semmiben sem Isten igazságosságára, hanem csak irgalmára,
akkor a szőlőmunkásokról szóló példabeszédet, de saját életünket is más fényben leszünk
képesek látni, mert megértjük azt, hogy mindaz, amivel rendelkezünk, Isten irgalmának
ingyenes ajándéka és nem fogjuk többé Isten igazságosságát követelni sem a bűnösökre,
sem a saját részünkre, hanem csendesen lehajtjuk fejünket Isten végtelen jósága és
irgalmassága előtt és hálát adunk neki mindenért, amit eddig nekünk ajándékozott.
Erről és az ilyen Istenről beszélt Jézus a szőlőmunkásokról szóló példabeszédében,
amelynek tényleges szereplői nem a szőlőmunkások, hanem az igazságosság és az irgalom
párbeszéde, amelyben, szerencsére, az irgalom kerül fölénybe!