„Quaerere Deum – Istent keresni” – ez ma is minden hiteles kultúra alapja – XVI. Benedek
beszéde a kulturális élet képviselőihez
A pápa, rendkívül mélyen szántó, hosszú beszédében, amelyet „lectio magistralis”-nak
tekinthetünk, a nyugati teológia kezdeteiről és az európai kultúra gyökereiről szólt.
A Bernardinusok Kollégiumában, a helyhez kapcsolódóan a szerzetesek célkitűzéséről
megállapította: Istent, az örök értékeket keresték. Szent Benedek a kolostort az Úr
szolgálata iskolájának nevezte – mondta a Szentatya. A nyugati monasztikus kultúra
istenkeresése szorosan kapcsolódott a Bibliához, amely nem egy egyszerű könyv, hanem
több mint egy évezredet átölelő irodalmi szövegek gyűjteménye. Sajátos struktúrája
kihívást jelent minden nemzedék számára.
Szent Pál a korinthusiakhoz írt második
levelében jól rávilágít arra, hogy Isten Szava és cselekedete a világban a szóban
és az emberi történelemben nyilatkoztatja ki magát. A pápa utalt a monasztikus élet
két összetevőjére: „ora et labora”, imádkozzál és dolgozzál. A munka kultúrája beleilleszkedik
a Teremtő művének nagy tervébe, felelősek vagyunk tehát a teremtéssel szemben. A monasztikus
kultúra földrészünk egységesítő és megalapozó alkotóeleme, tehát alapvetően fontos
Európa önazonossága szempontjából. Veszélyes lenne a vallási dimenzió, az istenkeresés
kizárása, háttérbe szorítása napjaink kultúrájában.
A Szentatya Szent Pál
athéniakhoz intézett beszédére utalt, amely ma is időszerű, mivel Isten sokak számára
továbbra is ismeretlen marad. A keresztények azonban azt hirdetik, hogy Isten az egyetemes
értelem, aki értelmet ad a Teremtésnek és a történelemnek és lehetővé teszi a valódi
humanizmus megteremtését. Isten keresése ma ugyanúgy fontos, mint a múltban.
Egy
pusztán pozitivista kultúra, amely az Istenre vonatkozó kérdéseket a szubjektív kategóriába
sorolná, mint nem tudományost, az értelem kapitulációja lenne. Lemondanánk legmagasabb
rendű lehetőségeinkről, ami a humanizmus bukását jelentené. Ez súlyos következményekkel
járna. Isten keresése, szavának meghallgatása, vagyis mindaz, amire Európa kultúrája
épül, ma is minden igazi kultúra alapja marad.