Gyógyulások és a csodák elismerésének folyamata a Lourdes-i kegyhelyen

1862-ben hét „megmagyarázhatatlan” gyógyulás szolgált bizonyítékul a Mária-jelenések elismeréséhez. 1905-ben X. Piusz pápa kérésére a leglátványosabb gyógyulási eseteket „szabályos eljárásnak vetik alá” és ennek érdekében létrehozták az orvosi bizonyítékok összegyűjtésére szolgáló irodát. Orvosi vezetője kapja meg a gyógyulással kapcsolatos nyilatkozatokat és pozitív elbírálás esetén konzultációra hívja össze az adott napon Lourdes-ban tartózkodó orvosokat, függetlenül vallási meggyőződésüktől.

Kedvező véleményezés után az akta az 1947-ben létrehozott Lourdes-i Nemzetközi Orvosi Bizottsághoz kerül. A szervezet elnöke Lourdes és Tarbes püspöke, valamint a bizottság egy tagja. A nemzetközi orvosi szakirodalom tükrében megvizsgálják az esetet és külső szakértő orvosokkal is konzultációt végezhetnek. Rendszerint a meggyógyult személyt nem hívják meg az ülésre.

A bizottság évente egyszer ül össze, az ősz folyamán. A rendelkezésre álló összes adat alapján meghatározzák, hogy a gyógyulás megmagyarázható-e vagy sem a tudomány jelenlegi álláspontja szerint. Az érvényes szavazathoz kétharmados többségre van szükség. Az orvosi értékelés ezután annak az egyházmegyének a püspökéhez kerül, amelynek a meggyógyult személy a tagja. Végül a püspök dönt arról, hogy elismeri-e a gyógyulás „csodás” jellegét, amennyiben a gyógyulás nem magánesemény, hanem ajándék az egész egyház számára, a Lourdes-i Szűz Mária közbenjárásának köszönhetően.

1858 óta az egyház 66, a kegyhelyen bekövetkezett csodás gyógyulást ismert el. Az első azokban a hónapokban következett be, amikor a Szűzanya megjelent Bernadettnek. Az utolsó 1987-ben történt, amelyet 1999-ben ismert el az érintett egyházmegye püspöke. A csodás eseteket tekintve átlagosan minimum öt, de a legtöbb esetben több mint 10 év telik el a gyógyulás és az egyházi elismerés között. A meggyógyult személyek 15-45 év közöttiek, a legfiatalabbak 2-3 éves gyermekek, a legidősebb egy 64 éves férfi.