De Faykod Mária lourdes-i keresztútja a hit, remény és szeretet útja – írja Paul Poupard bíboros

A lourdes-i Mária-kegyhely új keresztútja, a magyar szobrászművész, De Faykod Mária alkotása idén januárban készült el. A művésznő a következő interjút adta műsorunknak:

A 17 stációs Via Crucis-ról kiadott ismertetőhöz Paul Poupard bíboros, a Kultúra Pápai Tanácsa és a Vallásközi Párbeszéd Pápai Tanácsa nyugalmazott elnöke írt előszót. Most ebből idézünk néhány gondolatot.

A Szűzanya lourdes-i megjelenésének 150. évfordulóján abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy szemlélhetjük az új keresztutat, amely a szeretet és a remény vizuális üzenete. Az alkotás, amely De Faykod Mária nagy tehetségét és sugárzó hitét tükrözi, lehetővé teszi a betegek és fogyatékkal élők számára, hogy elkísérjék Jézus szent Anyját és a mi Anyánkat Fia keresztútján.

A monumentális szobrok, Jézus szenvedése, amelyet a carrarai fehér márvány ragyogásában szemlélhetünk, mindnyájunk számára sürgető felhívás, hogy megéljük az ima és a bűnbánat üzenetét, amelyet Szűz Mária a kis Bernadett révén juttat el hozzánk – írja Poupard bíboros.

Ez a Via Crucis a remény útja a betegek számára, akiknek szenvedése átalakul, mivel egyesül Krisztus húsvéti kínszenvedésével. A szeretet útja a beteggondozók részére, akik irgalmas szamaritánusként elkísérik a medencékhez szenvedő testvéreinket. A hit útja mindenki számára. A műalkotás szépsége hozzásegít, hogy felfedezzük az Úr jóságát, Mária szűzi és anyai tekintetét. A szobrokban a láthatatlan lett láthatóvá a hiteles szépség által, amely átalakítja az anyagot, hogy megnyissa az elméket és megérintse a szíveket. Egyszerre fejezi ki a testében megsebzett megtestesült Isten misztériumát és az ember misztériumát, akinek élete és halála új értelmet kap Jézus megváltó kínszenvedése által.

De Faykod Mária márványba foglalja a II. vatikáni zsinat tanítását: „Ilyen és ily nagy az ember misztériuma, mely a keresztény kinyilatkoztatás által fölragyog a hívőknek. Tehát Krisztus által és Krisztusban megvilágosodik számunkra a fájdalom és a halál talánya, mely az evangélium nélkül eltipor bennünket. Krisztus föltámadott, halálával megölte a halált, és életet ajándékozott nekünk, hogy – mint fiúk a Fiúban – kiálthassuk a Lélekben: Abba! Atya!” (Gaudium et Spes, n. 22) – idéz Poupard bíboros a Gaudium et Spes lelkipásztori konstitúcióból.

De Faykod Mária márványszobrai, amelyek a misztérium szemléléséből születtek, átalakítják a Lourdes-ban mindenütt jelenlévő szenvedést, az arcokról sugárzó derű, a mozdulatok gyengédsége révén. Csak egy női művész vezethet bennünket ennyi kedvességgel és gyengédséggel a szenvedés óceánjában, a kétségbeesés tengerében, megőrizve a reményt és hittel várakozva a boldog feltámadásra, amikor Isten mindent egyesít az örökkévalóságban.

A Jelenések Könyve szerint ekkor: „..az ő népe lesznek, és maga az Isten lesz velük. Letöröl szemükről minden könnyet. Halál nem lesz többé, sem gyász, sem jajgatás, sem fájdalom. Ami eddig volt, elmúlt” –írja Paul Poupard bíboros az új lourdes-i keresztútról szóló ismertető előszavában.