Szentmártoni Mihály S.J. elmélkedése a Szentkereszt felmagasztalása ünnepére
A SZENTKERESZT FELMAGASZTALÁSA (Szám 21,4-9; Fil 2,6-11; Jn 3,13-17)
A Szentkereszt felmagasztalásának
ünnepe 335. szeptember 13-ára nyúlik vissza, amikor Jeruzsálemben felszentelték a
bazilikát, amelyet Nagy Konstantin császár emeltetett Krisztus sírja fölé. Másnap,
szeptember 14-én ünnepélyesen felmutatták a népnek a Szent Kereszt ereklyéjét. A
Kereszt nemcsak központi jelképe hitünknek, hanem központi tartalma is. A Kereszt
által nyertük el megváltásunkat, a Kereszt útján mutatta meg Isten irántunk való végtelen
szeretetét. De Krisztus Keresztje hitünk és életünk legvigasztalóbb üzenete is, mert
általa tudjuk hogy egyetlen szenvedés sem hiábavaló, ha képesek vagyunk Krisztus szenvedéséhez
fűzni azt. Nincs élet kereszt nélkül; a kérdés csupán az, hogyan visszük keresztünket?
A választ erre a kérdésre megtaláljuk, ha lélekben felmegyünk a Kálváriára és megállunk
Krisztus keresztje előtt.
A Kálvárián három kereszt állt. Megszoktuk, hogy
csak a középsőt, Jézus keresztjét vesszük komolyan. A másik kettő mintha nem jelentene
semmit nekünk, mintha véletlenül kerültek volna oda. De nem így van. Ez a három kereszt
egymáshoz tartozik, mert ezek képviselik az egész emberiséget, Krisztussal, a világ
Megváltójával együtt.
Álljunk meg először egy pillanatra a baloldalon található
kereszt előtt, amelyen a bal lator függ. A művészek leginkább sötét színekkel festik
meg ezt a keresztet, mivel a bal lator nem keresi a kapcsolatot a középen lévő kereszttel.
Úgy viselkedik mint Krisztus ellensége. Számára a kereszt értelmetlen, csak a fizikai
leszállás a keresztről jelentené a menekülést ebből az értelmetlen helyzetből. De
nem szállhat le a keresztről. Ez a nem megváltott kereszt, annak ellenére, hogy ilyen
közel van Jézus keresztjéhez. Kérdezhetjük magunktól, hány ilyen nem megváltott kereszt
van az életünkben? Minden olyan szenvedés nem megváltott kereszt, amelyet nem vagyunk
hajlandók elfogadni Isten kezéből, minden olyan élethelyzet, amelyben lázadunk Isten
ellen.
A jobboldali keresztet a festők világos színekkel festik meg. A rajta
függő lator arcvonásai nyugodtak, megbékéltek. Tudatában van annak, hogy megérdemelte
büntetését. Elismeri, hogy Jézus ártatlan. Ez a különbség közte és a bal lator között:
a jobb lator keresi a kapcsolatot Jézussal. E kereszt előtt kell elidőznünk, mert
ez adja meg a választ a szenvedés fájó kérdésére. Szenvedésünknek csak úgy tudunk
értelmet adni, ha felnézünk a kereszten függő Jézusra. Középen, a két lator között
áll Jézus keresztje. Megrendít bennünket ez a kép és a belőle fakadó gondolat: ahol
szenvedés van, ott van a közelben Krisztus is. Ha úgy érezzük magunkat, mintha a keresztre
lennénk szögezve, elég felemelni tekintetünket és rádöbbenünk arra, hogy ott áll mellettünk
Krisztus keresztje is. A Kereszt titkát azonban Krisztus feltámadása tárja fel
véglegesen. Krisztus feltámadása előtt a kereszt a legnagyobb tehetetlenség, reménytelenség
és szégyen jele volt. Krisztus feltámadása után a Kereszt a remény, a győzelem és
a szeretet jelévé vált.
Amíg tart a történelem, az emberek végtelen tömege
menetel a jobb és a bal lator keresztje irányába. De az idők végeztével csak egyetlen
kereszt marad majd meg, a középső, mint az Emberfiának győzelmi jele, amely kettéhasítja
az eget napkelettől napnyugatig és bevezeti a benne hívőket az Atya örömébe. De amíg
a földön élünk, a kereszt és a szenvedés gyakran titok marad számunkra. Addig az egyetlen
megoldás az, hogy felemeljük tekintetünket Krisztus keresztjére. Amikor tekintetünk
megáll Jézus szenvedő arcán, akkor a szenvedések más fényben jelentkeznek: ahelyett,
hogy lázadnánk, belenyugszunk a szenvedésbe, majd elfogadjuk a szenvedést és felajánljuk
azt Istennek. A keresztre szegezett tekintet továbbá elcsitítja lázadó lelkünket,
amelyet felháborít a világban uralkodó igazságtalanság. Tudatosul bennünk, hogy semmi
sincs elveszve, ha az igazságtalanságban is képesek vagyunk meglátni Krisztus keresztjét.
Mert ne felejtsük el, hogy Jézus is igazságtalan vádak áldozata volt, hogy őt is gyűlöletből
szegezték a keresztre. A testi fájdalmak mellett el kellett szenvednie az erkölcsi
megaláztatásokat is, a gúnyt és emberi méltóságának lábbal való tiprását. Ellenségei
meg akarták semmisíteni Jézust, de Ő, áldozata árán, megváltotta a világot. Ezt a
dicsőséget és ezt a fényt akarja adni mindazoknak, akik hisznek benne.