„Szent Pál arra tanít bennünket, hogy örömmel hirdessük Krisztust a világban” – a pápa katekézise a szerda délelőtti általános kihallgatáson

XVI. Benedek a vatikáni VI. Pál teremben tartotta meg a szokásos szerda délelőtti pápai audienciát. Szent Pálról szóló katekézisében ez alkalommal azt fejtette ki, mit is jelent apostolnak lenni. Szent Pál a nap huszonnégy órájában szolgálta az evangéliumot. Bátran, egészen az önmegtagadásig menően tűrte az ütlegeléseket, elszenvedte a börtönt, a hajótörést, a kimerítő utazásokat, Jézus nevében és Jézus iránti szeretetéért.

A tarzuszi Szent Pál jól tudta, hogy az „apostol” szó görögül annyit jelent, mint „küldött”. Valakinek a követe, akinek érdekében fenntartás nélkül feláldozzunk magunkat. Mivel ez a „Valaki” maga Krisztus volt, aki a damaszkuszi úton fogságába ejtette, Pál jól tudta, hogy belső hívás révén vált apostollá, nem pedig emberi akaratából. Ezt leveleiben is többször kifejtette. Nem önmagunk révén leszünk apostolokká, hanem az Úr tesz bennünket azzá – mondta katekézisében a pápa. Az apostolnak ezért arra van szüksége, hogy szüntelenül kapcsolatban álljon az Úrral.

Pál nem véletlenül nevezi magát „meghívott apostolnak”, aki „nem embertől, vagy ember által, hanem Jézus Krisztus s az őt holtából föltámasztó Atyaisten rendeléséből apostol”. Pált tehát Isten kegyelme választotta ki. Szent Pál egyrészt elismeri a Jézus által földi élete során kiválasztott apostolok elsőbbségét, másrészt részletesen kifejti, hogy számára az apostolkodás nem korlátozódik a tizenkettő csoportjára. Megkülönbözteti saját esetét azokétól, akik előtte már apostolok voltak, és számukra sajátos helyet ismer el az egyház életében. Másrészt saját magát a szó legszorosabb értelmében Apostolnak tartja, hiszen a kereszténység kezdetén senki más nem tett meg olyan hosszú utakat földön és vízen, mint ő, pusztán az evangélium hirdetése céljából.

XVI. Benedek pápa tehát a páli tapasztalatban az isteni kezdeményezést és a küldetést jelölte meg, mint az apostolság jellemzőit. Ehhez társul a harmadik vonás, amely az evangélium hirdetésének gyakorlatához kapcsolódik: ez pedig a hithirdetést követő egyházalapítás. Apostolnak lenni nem tiszteletbeli cím, hanem olyan feladat, amely konkrétan, olykor drámaian elkötelezi az érintett személy teljes létét – fejtette ki a Szentatya.

Az igazi apostol tipikus jellemzője, amelyre Szent Pál jól rámutat, az az, hogy bizonyos módon azonosul egymással az evangélium és az evangelizáló. Mindkettőnek ugyanaz az elrendeltetése. Pál rávilágított, hogy Krisztus keresztjének hirdetése botrány és oktalanság, amelyre sokan értetlenséggel és elutasítóan válaszolnak. Ez ma is így van. Krisztus apostolainak minden időkben az a feladata, hogy az igazi öröm munkatársai legyenek – mondta még szerda délelőtti katekézisében XVI. Benedek pápa.

Közelgő lourdes-i zarándoklatára utalva így fohászkodott: „A fiatalok számára a Szűztől az egyre érettebb, a betegek számára az egyre erősebb, az ifjú házasok számára pedig az egyre mélyebb hit ajándékát kérem”.