Végéhez közeledik a zaragózai Expo – a szentszéki konferencia tapasztalatai

A víz és a fenntartható fejlődés a témája a világkiállításnak, amelyet a spanyolországi Zaragózában tartanak június 14. és szeptember 14. között. A Szentszék részvétele nagy sikerrel zárult: több mint 250 ezer látogató tekintette meg a szentszéki pavilont és a hivatalos kezdeményezéseken nagy számban vettek részt egyházi és polgári személyiségek.

A Szentszék célkitűzése az volt, hogy tanúsítsa az egyház nagy érdeklődését a természet és az emberi személy iránt, aki Isten képére és hasonlatosságára teremtett lény, sérthetetlen jogokkal. A víz témájával kapcsolatban a Szentszék jelentős módon hozzájárult a közvélemény fogékonnyá tételéhez a nemzetközi környezetben. A legjelentősebb kezdeményezés ezen a téren a Iustitia et Pax Pápai Tanács által szervezett nemzetközi kongresszus és a szentszéki nap volt az Expón, amelyre XVI. Benedek pápa üzenetet küldött.

„Az ökológiai kérdés – az ember élete a világban” címmel megrendezett háromnapos tanácskozáson abból a megállapításból indultak ki a résztvevők, hogy ha nem élne ember a földön, nem létezne az ökológia. A környezeti kérdés abból születik meg, hogy az ember tudatára ébred a föld természeti ökoszisztémájával való kapcsolatára, mivel ez jelenti közvetlen környezetét az univerzumon belül.

Nem az ember adta magának a földet, mint életkörnyezetet. Ajándékba kapta, hogy védelmezze és megművelje, valamint, hogy természeti törvényeit megértse és tanulmányozza. Az ökológiai kérdésnek nemcsak tudományos és technikai szempontú megoldása van, hanem etikai megközelítésből is vizsgálni kell. A technikai és gyakorlati szempontoknak szorosan össze kell kapcsolódniuk az ökológiai megközelítéssel.

A kongresszus előadói kiemelték, hogy az ökológiai kérdés magában foglalja az ember szeretet-és intelligenciakapcsolatát a világgal. Ez a kapcsolat ösztönöz arra, hogy elismerjük: a természet nem egy abszolút valóság, vagyis a természet nem Isten. A természet istenítése egy ál-vallás létrehozásához vezethet, amelyben az ember alárendelt a természethez képest.
A konferencián rávilágítottak, hogy az ökológiát, mint antropológiai kérdést is vizsgálni kell. Ez annyit jelent, hogy csak az ember tudja és ismeri fel az ökoszisztéma, a környezet, az élőlények értékét és értelmét. Az ökológia humán tudomány, de egyben embertudomány is. Ezért tehát a személy tárgya az ökológia tudományának.

Az előadók szerint választ kell adni a következő kérdésekre: Van-e határa az ember hatalmának a természetbe való beavatkozás terén? Alávethető-e bármilyen kritériumnak vagy puszta hatalomvágyként gyakorolható? A technikai hatalom beavatkozásának határa és kritériuma az ökoszisztéma, az ember, mint mikrokozmosz, a növények és az állatok igazságának és értékének elismerése. Közülük csak az ember személy és ennek következtében az egyedüli, aki abszolút értékkel rendelkezik és elidegeníthetetlen jogok forrása.

Létezik egy alapvető fontosságú ökológiai kérdés: a természeti javak korlátozottsága. Mivel a világ javai mindenkit illetnek, az emberek felelőssége és kötelessége, hogy biztosítsák minden személy hozzáférését a természeti és emberi javakhoz, amelyek szükségesek egy méltóságteljes élethez. A természeti javak közül az egyik legfontosabb a víz. Az ezzel kapcsolatos problémát a korlátozott természeti javak egyetemes elosztásának perspektívájában kell vizsgálni. Meg kell újítani az erőfeszítéseket annak érdekében, hogy a vízhez kapcsolódó kérdésekkel mélységében és tudományos szigorúsággal nézzünk szembe és találjunk megoldást rájuk.