Ahol a szardíniai hajósok megállnak a szélirányt kémlelni - a Bonaria Mária-szentély története, amelyet XVI. Benedek pápa is fölkeres

Szeptember első vasárnapján, hetedikén tett apostoli látogatást a Szentatya Cagliariban, hogy lerója tiszteletét a Bonaria Miasszonyunk kegyszobor előtt. Éppen száz évvel ezelőtt, 1808. szeptember 13-án döntött úgy X. Piusz pápa, hogy Szardínia védőszentjének nyilvánítja a Szűzanyát, (Patrona maxima) a szárdok Nagyasszonya címmel. A mostani pápalátogatás egyben lezárt a centenáris ünnepségeket, amelyeket az itáliai szigetlakók rendeztek az elmúlt egy évben.

Hét évszázad hajósainak aggodalma, reménysége kötődik e szentjánoskenyérfából készült Mária-szoborhoz, amely a Szűzanyát ábrázolja, karján a gyermek Jézussal, mindkettejüket aranykoronával. A szigetlakók vallásos lelkületét mutatja, hogy a mai napig nem fut ki a kikötőből olyan hajó, amelyiken ne lenne kitéve a Bonaria Miasszonyunk képe. Amúgy a Bonaria jó levegőt jelent, s a névválasztás nem véletlen. A hajósok ugyanis régen mindig a szentély felé kanyarodtak, mielőtt kifutottak volna a nyílt vízre, hogy a Szűzanya oltalmáért fohászkodjanak. Egyben itt bizonyosodtak meg arról, hogy milyen a szélirány: ezt a szentélyben felfüggesztett kis hajó mutatta meg nekik.

A kegyszobor története egybekapcsolódik a keresztény rabszolgák kiszabadítására alakult rend, a mercedárius szerzetesek tevékenységével. (Ordo B. Mariae Virginis de Mercede, O.de.M) Nekik adományozta ugyanis Aragóniai Alfonz király 1335-ben a Bonaria dombon épített templomot. Az egyik szerzetes leírásából maradt ránk a kegyszobor érkezésének története: egy spanyolföldről Itáliába tartó hajó hatalmas viharba került a szardíniai partok közelében. A kapitány úgy döntött, hogy megszabadul a fedélzeten minden tehertől, hogy elkerülje a hullámsírt. Így is tett. A rakományt vízbe dobatta, s amikor a legutolsó láda is a tengerbe került, elcsendesült a szél. A tengerészek észrevették, hogy az utolsó láda fönn maradt a víz színén, hát megpróbálták kihalászni - sikertelenül, sőt a láda éppen abba az irányba úszott, amerre hajójuk igyekezett.

A parton már hatalmas tömeg gyűlt össze a hajó küzdelmét nézve, de ők sem tudták kifogni a ládát. Ekkor érkezett a hír, hogy a mercedárius atyák húzták partra a titokzatos tárgyat, amelyen egyébként éppen rendi címerük volt látható. A kolostorba vitték és könnyedén kinyitották: a Szűzanya kegyszobra volt benne a kis Jézussal. Megmutatták az embereknek, akik térdre hullottak előtte. Ez volt a Bonaria Miasszonyunk tiszteletének első pillanata. Ezt aztán számos esemény követte napjainkig: a csodálatos történetektől a növekvő népi ájtatosságig, az egyre szépülő szentélytől a pápai rendelkezésekig, amelynek centenáriumát ünnepelték most.