„Ingrid és a béke”: P. Federico Lombardi jezsuita heti jegyzete a vatikáni televíziós
központ Octava Dies magazinjában
Ingrid Betancourt felhívást intézett a FARC gerillaharcosok vezetőihez, akik hat éven
keresztül fogságban tartották őt a kolumbiai őserdőben, és akik továbbra is több száz
más túszt tartanak rabságban. Erre a felhívásra Rómában került sor azt követően, hogy
XVI. Benedek pápa kihallgatáson fogadta a bátor asszonyt.
Ingrid Betancourt
felhívása így hangzik: „Azt szeretném mondani a FARC tagjainak, hogy a világ figyeli
őket, és azt kéri tőlük, hogy nyissák ki szívüket és hogy készítsenek benne helyet
a szeretet és a megbocsátás érzelmeinek, hogy mondjanak le az érdekekről, a gyűlöletről
és a bosszúról. „Tegyétek le a fegyvert és hagyjatok fel a bűnözéssel. Engedjétek
meg, hogy minden kolumbiai ember kifejezhesse véleményét, azok, akik úgy gondolják,
mint ti és azok is, akinek másként vélekednek.”
Fennáll annak a veszélye,
hogy a laicista felfogás nem veszi igazán komolyan Ingrid Betancourt tanúbizonyságát,
amelyet kinyilvánítottan spirituális és keresztény lelkület hat át. Ám a hosszantartó
fogság után megváltozik a távlat azokról a dolgokról, amelyek igazán fontosak az életben.
Ezt nem csak Ingrid állítja, hanem sokan mások, akik emberrablók fogságában voltak.
Az ideológiák szertefoszlanak, és az kerül az első helyre, ami a szív mélyén rejlik:
vagyis a hit, melynek jegyében a másokkal való kapcsolatokban a tisztelet, a testvériség
és a béke kerül ki győztesen. Ingrid Betancourt folytatja a küzdelmet egy megbékélt
világ érdekében. Szavai szerint: „Hit nélkül nincs reménység és reménység nélkül nincs
erőd ahhoz, hogy folytasd a küzdelmet.” Mindannyiunk reménye az, hogy Ingrid nem adja
fel, és tovább hirdeti a kiengesztelődésnek ezt az üzenetét. Ez a legértékesebb ajándék,
amelyet ez az őserdőből csodával határos módon kiszabadult törékeny alkatú nő adhat
ennek a gyűlölettől beteg mai világnak.