Hogyan lett egyházdoktor a kármel „kis virága”? – Jakubinyi György érsek előadása
Szegeden augusztus 31-től szeptember 2-ig rendezték meg a 20. Nemzetközi Biblikus
Konferenciát. Hétfőn Jakubinyi György, gyulafehérvári érsek „Lisieux-i Szent Teréz
egyházdoktor és a Szentírás” címmel tartott előadást. A főpásztor összefoglalta tanulmányát
hallgatóink számára.
Lisieux-i
Szent Teréz egyházdoktor és a Szentírás
Előadás a XX. jubileumi Szegedi
Biblikus Konferencián 2008. szeptember 1.
Tudom, hogy a kedves Vendégek
között egyesek meglepődnek: Mit keres Kis Szent Teréz, a rózsahullató segítő szent
tudományos biblikus konferencián? Ezért tettem neve után a címbe, hogy „egyháztanító”
vagyis egyházdoktor. Sajnos, ezzel sem tisztáztam a rögtön felmerülő második kételyt:
Mit keres Kis Szent Teréz az egyháztanítók között? Ezért célszerűnek láttam, hogy
rövid tanulmányomat három részre osszam: Kik az egyházdoktorok? Hogyan került
közéjük Kis Szent Teréz? Volt-e Kis Szent Teréz egyházdoktornak sajátos szentírás
magyarázata, vagyis ez a konferencia tulajdonképpeni témája: A Szentírás, jelen esetben
Kis Szent Teréz tükrében.
Az egyházdoktor vagy egyháztanító cím (Doctor
Ecclesiae) a katolikus Egyházban. A Szentek tisztelete kezdettől fogva meg volt
az Egyházban. Különös tiszteletben részesítették azokat a Szenteket, akik hozzájárultak
a hittudomány fejlődéséhez. Az első hét keresztény évszázad Egyházatyái ők, akik többnyire
püspökök, lelkipásztorok voltak. Igehirdetésük és írott műveik alapozták meg a keresztény
hittudományt. Velük a Patrológia vagy Patrisztika foglalkozik a teológiai tudományágak
között. A legjobb II. Vatikáni Zsinat utáni magyar bevezetőt Vanyó László professzor
írta, amely egyúttal első és bevezető kötete a Szent István Társulat „Ókeresztény
Írók” patrisztikus sorozatának. Az Apostolok közvetlen tanítványai az Apostoli Atyák.
A többi egyházatya. A nem szent hittudósokat ebből a korból egyházi íróknak nevezzük,
például Tertullianus (+220 után). Keleten Damaszkuszi Szent Jánost (+749) és Nyugaton
Sevillai Szent Izidort (+636) tartják az utolsó szentatyának. Ez a kor ugyanakkor
az első hét Egyetemes Zsinat kora is, amelyeket Keleten tartottak görög nyelven és
mindkét egyház, a keleti és a nyugati is egyetemesnek ismer el. Idővel egyeseket
„egyháztanítónak” (doctor Ecclesiae) neveztek. VIII. Bonifác pápa már élő hagyományt
követett, amikor először nevezett ki hivatalosan egyházdoktorokat 1295. szeptember
20-án: a négy nagy nyugati egyháztanítót: Szent Ambrus, Szent Jeromos, Szent Ágoston
és Nagy Szent Gergely pápa személyében. V. Szent Piusz pápa az Egyház egyetemességét
akarta kiemelni azzal, hogy 1568-ban egyházdoktorrá avatja Kelet négy nagy tanítóját:
Nagy Szent Atanázt, Nagy Szent Vazult, Naziánzi Szent Gergelyt és Aranyszájú Szent
Jánost. Ugyanez a pápa nevezett ki először egyházdoktort nem patrisztikus korból:
1567-ben Aquinói Szent Tamást (+1274).
XIV. Benedek pápa nagy jogász
volt. 1741-ben szabályozta az egyháztanítói kinevezéseket. Három feltételt állított
fel: doctrina orthodoxa vagyis hittudománya, tanítása hithű legyen. eminentior
eruditio theologica, vagyis átlagon felüli hittudományi ismerete és tanítása legyen.
sanctitas vagyis kanonizált szent legyen. Később nagy szerepet játszott az
egyházdoktorok kinevezésében a rendi hová tartozás. A nagyobb szerzetesrendek mind
egyházdoktort akartak maguknak. Csak a II. Vatikáni Zsinat után érett meg a helyzet
arra, hogy női egyházdoktor, vagyis egyháztanítónőnk is legyen. VI. Pál pápa 1970-ben
nevezete ki az olasz Sienai Szent Katalint és a spanyol-zsidó Avilai Nagy Szent Terézt
egyháztanítónak. II. János Pál pápa 27 év alatt (1978-2005) közel 1780 személyt avatott
boldoggá és szentté, de csak egyetlen egy egyháztanítót avatott: 1997-ben Kis Szent
Terézt.
Jelenleg a Katolikus Egyháznak a Római Martyrologiumszerint 6538
név szerint ismert szentje és boldogja van, de azok között csak 33 egyháztanító van.
Érdekes a statisztikaférfi és 3 nő, 8 keleti és 25 nyugati, a 8 keleti
között 7 görög és egyetlen szír, Szír Szent Efrém, aki egyben az egyetlen diakónus
egyháztanító (+373). Műveik nyelve szerint 18 latin, 7 görög, 2 francia, 2 spanyol,
1 szír, 1 német, Kanisius Szent Péter SJ (tulajdonképpen holland volt, +1597). A legöregebb
Damaszkuszi Szent János 100 év körül halt meg, és a legfiatalabb Kis Szent Teréz 24
éves. A 33 egyháztanító között van 2 pápa, 3 bíboros, 15 püspök, 9 pap, 1 diakónus,
két apáca és 1 világban élő fogadalmas nő. A 33 egyháztanító között volt 12 egyházmegyés
pap, 4 keleti szerzetes, 3 bencés, 1 kamalduli, 1 ciszterci, 3 karmelita, 3 domonkos,
2 ferences (Szent Bonaventurát a minoriták is magukénak tekintik), 1 kapucinus, 2
jezsuita, 1 redemptorista. Vegyük figyelembe, hogy az 1054-es nagy egyházszakadásig
szentjeink közösek!
A Szentté avatási Kongregáció egyházdoktorrá avatás
esetén a szentté avatási perhez hasonló pert indít be és folytat le. Jelenleg 18 jelölt
van – 6 nő és 12 férfi -, akik várják a Szentatya döntését, hogy a vizsgálat alapján
megadja nekik az egyházdoktor címet. Legismertebb talán Grignion de Montfort Szent
Lajos Mária (+1716), akinek önfelajánlási imájából vette II. János Pál pápa újmisésként
jelmondatát, amelyhez hű maradt püspökként és pápaként is mindhalálig: Totus tuus
= egészen a Tied vagyok, Mária! A Keleti Egyház nem ismeri a nyugatiak egyházdoktor
címét, de van vele egyenértékű gyakorlata. Három szent kapta meg a keleti liturgiában
a teológus = Istenről beszélő címet: Szent János apostol és evangélista, Naziánzi
Szent Gergely püspök (+390) és Szent Simeon Új Teológus konstantinápolyi kolostorfőnök
(+1022). Mindhárman a nagy egyházszakadás előtt éltek. Az első kettőt már a IX. században
Keleten ökumenikus tanítóknak nevezték, a synaxarionban pedig a világ nagy tanítói
jelző áll nevük mellett.
Lisieux-i Szent Teréz egyházdoktor
Thérèse
Martin, mint kármelita apáca Gyermek Jézusról Szent Arcról nevezett Teréz a neve,
1873. január 2-án született Alençonban, Normandiában. Louis Martin ékszerész-órásmester
és Azélie Guérin Martin kilencedik gyermeke. Négy gyermek – két fiú és két leány –
zsenge korban halt meg. Öt leány pedig felnőtt, és mind apácák lettek, négyen a lisieux-i
kármelben, egy pedig, a középső, Leonia vizitációs nővér Caen-ban, ahol anyai nagynénjük
is apáca volt.
Szent Teréz négy és fél éves korában elvesztette édesanyját.
A család Lisieux-be költözött, hogy a sógor családja két leányukkal valamiképpen pótolja
a nagy vesztességet. A két unokatestvér közül az egyik szintén a lisieux-i kármelbe
lép. Teréz a bencés nővéreknél végzi az elemit, négy és fél osztályt. Nem bírja az
iskolai közösségi élet terhét. Még egy évet magánórákra járatja édesapja. Előtte két
nővére lép a helyi kármelbe, Paulinából lesz Ágnes anya, Mária megmarad Szent Szívről
nevezett Máriának. A korhatár 16 év, egy év felmentést adhat a helyi püspök. Teréz
egyházi felmentéssel 15 évesen lép a kármelbe 1888. április 9-én, ahol kilenc év múlva
hal meg tüdővészben 1897. szeptember 30-án. 24 éves volt. Semmi rendkívülit nem tett,
de rendkívüli hűséggel szolgálta az Urat a szürke hétköznapokban, a mindennapi kötelességteljesítésben.
A perjelnő – akkor saját nővére, Ágnes anya – az engedelmesség nevében
elrendelte, hogy írja meg visszaemlékezéseit. Ehhez még két füzet járult, a másik
perjelnő rendeltére irt folytatás, és a Mária nővérének irt tanácsok. Senki sem sejtette,
hogy Teréz nővér ekkor írja a XX. század lelki irodalmának egyik gyöngyszemét. Halála
után egy évvel a három füzetet egybeszerkesztve Egy lélek története címen adta ki
a kármel a nagybácsi költségén. Gyászjelentés helyett küldték meg a többi kármelnek,
rokonoknak, ismerősöknek ajándékba. A nagybácsi kis példányszámot akart (2000), mert
üzleti sikerre nem számíthatott. Ez a mű egy csapásra közismertté tette Teréz nővért.
Levelek, kérések áradta érkezett a kolostorba. Szinte évente újra ki kellett adni
a könyvet (1898-1955 között 43 kiadás, 400.000 példány). Megindultak a fordítások
is. Ma már közel 60 nyelven olvasható több millió példányban a világon. A siker
titka abban állott, hogy Szent Teréz megelőzte korát, elővételezte a II. Vatikáni
Zsinatot. Meghirdette, hogy az Evangélium alapján mindenkit meghívott Jézus az életszentségre.
Nincsenek nagy és kis tettek, csak nagy és kis szeretet van, amit tetteinkbe viszünk.
Többre tartom az áldozat egyhangúságát az elragadtatásnál (LT 106,10). Nem is voltak
életében rendkívüli jelenségek, hogy bizonyíthassa: az elkötelezett keresztény életre,
vagyis az életszentségre vagy a keresztény tökéletességre vezet a bizalom és a szeretet
kis útja. Ezt nevezte el Ágnes anya „a lelki gyermekség útjának” (enfance spirituelle).
A világ azonban inkább a rózsaesőt hullató csodatevő Szentre figyelt fel.
A világ követeli szentté avatását. XI. Piusz pápa „pápaságom csillagának” nevezi őt,
földöntúli megdicsőülését pedig „dicsőségorkánnak”.Ki is jelentette, hogy
felmeneti perét minden határidőtől, mert máris elkésett: A világ már szentté avatta
„a kis virágot” (ahogy az angolok nevezték, The Little Flower). XI. Piusz pápa 1923-ban
boldoggá avatja, 1925-ben, a szentévben szentté avatja, 1927-ben egyen rangban a jezsuita
Xavéri Szent Ferenccel kinevezi a Missziók Védőszentjének. 1929-ben őt nevezi ki Oroszország
és a római orosz kollégium (Russicum) védőszentjének. Már XI. Piusz pápát kérte
1933-ban 342 missziós püspök, hogy avassa egyházdoktorrá. A pápa erélyesen elutasította.
„Az asszonyok hallgassanak összejöveteleiteken.” (1 Kor 14,34). Obstat sexus = nem
engedi a neme. Pedig XI. Piusz pápa vezette Szent Teréz megdicsőülését, és ő rendelte
el, hogy kőkoporsójánál Szent Ambrus (mielőtt pápa lett, a milánói Ambrosiana könyvtárosa
volt) és Szent Teréz mozaik képe legyen. Igy került be Szent Teréz képe a római Szent
Péter bazilikába, amely nehezen fogadja be az új Szenteket. Amikor VI. Pál pápa 1970-ben
az első két egyháztanítónőt avatta, megnyílt az út Kis Szent Teréz előtt is. 1980.
június 2-án Lisieux-ben misézett II. János Pál pápa. A kármelben tett látogatásakor
kérték a nővérek, avassa doktorrá Szent Terézt. A pápa huncutul mosolygott, és azt
mondta: Nektek már van! (vagyis a Kármelnek már 1970 óta ott van Nagy Szent Teréz!)
Tizenhét év múlva azonban a párizsi Ifjúsági Világtalálkozón a városon kívül a lóversenytéren
millió fiatal és 900 püspök előtt bejelenti, hogy a feje fölött levő hatalmas poszter,
egy kontyos tizenéves leány Kis Szent Teréz, és azért avatja egyházdoktorrá, hogy
a fiataloknak is legyen egy velük egykorú egyháztanítójuk. De nem itt Párizsban avatja
doktorrá, mert akkor a franciák azt hinnék, hogy csak az övék. Rómában fogja egyháztanítónővé
nyilvánítani a Missziók Vasárnapján (1997. október 19-én), hogy az egész világ fölfigyeljen
örökké időszerű tanítására. De mi volt ez az időszerű tanítás, amellyel kiérdemelte
az egyháztanítói címet? Halála 50. évfordulóján, 1947-ben a párisi Institut Catholique
egyetemi kurzust hirdetett André Combes abbé (+1969) vezetésével Kis Szent Teréz lelki
gyermeksége útjáról (theologia spiritualis). Tanártársai kinevették, és csődöt jövendöltek.
Az előadásokat át kellett tenni a nagy aulába, mert annyian jöttek, hogy nem fértek.
Attól kezdve doktortéziseket írtak Kis Szent Teréz tanításából. Bevonult hát már 1947-ben
az akadémia világába.
II. János Pál pápa összefoglalja a lényeget a doktorrá
avató Divini Amoris Scientia kezdetű 1997. október 19-én kelt Apostoli levelében:
„Teréz sajátos tanításával és összetéveszthetetlen stílusával a hit és a keresztény
élet hiteles mesternője. … Ő ragyogtatta fel korunkban az Evangélium vonzását; az
volt a küldetése, hogy megismertesse és megszerettesse az Egyházat, Krisztus misztikus
Testét; segített a lelkeknek, hogy kigyógyuljanak a janzenista tan rigorizmusából
és rettegéséből, amely hajlott arra, hogy az isteni irgalom helyett inkább Isten igazságosságát
hangsúlyozza... Teréz sajátosan egyetemes. Személye, a bizalom és a lelki gyermekség
kis útja meglepő fogadtatásra talált és talál ma is, amely minden határt meghalad.”
Lisieux-i Szent Teréz és a Szentírás
Szent Teréz és a Szentírás
kapcsolatának néhány vonását csak úgy értjük meg, ha figyelembe vesszük a korabeli
lelkiséget, a janzenista utóhatásokat. A korabeli rigorista elvek szerint Kis Szent
Teréz nem lehetett napi áldozó a kármelben, nem olvashatta a teljes Szentírást sem.
Közismert, hogy a hatás-ellenhatás törvénye alapján a Reformáció három solaja – sola
fides, sola Scriptura, sola gratia (egyedül a hit, egyedül az Írás, egyedül a kegyelem)
– ellenhatásaként a katolikus Egyház plébánosi engedélyhez kötötte a Szentírás olvasását.
Katolikus híveknek csak magyarázatokkal ellátott Bibliát adtak. A Reformáció előtt
Krisztus követése még azt írja, hogy Isten az Oltáriszentségben és a Szentírásban,
vagyis a szentmise két részében kettős asztalt terít nekünk: „Ezeket két asztalnak
is lehet mondani, mely az Anyaszentegyház tárházában jobbra-balra van felállítva.”
Mivel a Reformáció elvetette a szentmiseáldozatot és az Oltáriszentséget, a katolikus
Egyház bevezette az úrfelmutatást és relatívizálta az igeliturgia jelentőségét. Az
arányosságot csak a II. Vatikáni Zsinat állította helyre.
Ennek ellenére
Kis Szent Teréz már a családban hallotta a Bibliát, válogatva, de a teljes Bibliát
soha életében nem olvashatta. Édesapja ugyanis, Tiszteletreméltó Martin Lajos özvegyen
Lisieux-ben a hosszú téli estéken öt leányának felolvasott a katolikus Dom Guéranger
családi olvasókönyvéből, amelyben a vasárnapi perikópák stb. nagyszerű népszerű magyarázata
megvolt. A családnak volt egy katolikus teljes Bibliája is. A negyedik leány, Céline
a világban maradt, hogy halálig gondozza idegbeteg édesapjukat. Az édesapa tudta,
hogy halála után ez a leánya is belép a lisieux-i kármelbe. Céline betegápolás közben
is olvasgatta a családi Bibliát. Kijegyezte a számára lelkileg megkapó részleteket.
Ezt a jegyzetfüzetet magával vitte édesapjuk halála után a kolostorba. Teréz nővér
cím nélkül, de gyakorlatilag a három és fél évvel idősebb nővére noviciamesternője
lett. Elkérte Céline-től ezt a szentírásidézet válogatást. Ebben fedezte fel – érdekes,
nem az Evangéliumban – azokat a prófétai részeket az Ószövetségben, amelyek elénk
tárják Isten atyai, sőt anyai jóságát. Céline füzete segítette Terézt abban, hogy
felfedezze a Szentírásban a mennybe vezető kis utat.
A kolostorban Teréz nővér
hallhatta a szentmisében az olvasmányokat, a zsolozsmában is, amelyet latinul végeztek,
de étkezések idején felolvasták nekik franciául is, hogy értsék, mit imádkoznak a
kápolnában a számukra érthetetlen latin nyelven. Olvashatták az Újszövetséget teljes
egészében. Kérésére édesapja egy zsebújszövetség kiadásból kivágta a négy evangéliumot,
külön beköttette leányának. Teréz nővér ezt az evangeliariumot hordta rendi ruhája
kéztartójában, a szíve felett. Ő, aki világi kislány korában kívülről tudta a Krisztus
követését, elmondhatjuk, hogy a négy evangéliumot is kívülről tudta.
Szent
Teréz alkalmazta a középkorban „sors apostolorum”-nak (Apostolok sorsvetése) nevezett
gyakorlatot: imádkoznak, háromszor felütik a Szentkönyvet a Szentháromság tiszteltére,
hogy választ kapjanak kérdéseikre. Egyházunk tiltotta ezt az eljárását, mert babonás
szokássá válhat. Szent Teréz ezzel kezdi Önéletrajza megírását engedelmességből: „Mielőtt
kézbevettem volna a tollat, letérdeltem a Mária-szobor előtt,… s könyörögtem: vezesse
kezem, hogy egyetlen olyan vonást se tegyek, amely ne volna kedves előtte. Aztán felütöttem
a Szent Evangéliumot és pillantásom ezekre a szavakra esett: „Jézus ezután felment
a hegyre és magához hívta, akiket kiválasztott. A választottak csatlakoztak hozzá.”
(Mk 3,13) (Ms A 2ro = Ö 21-22). Szent Teréz számára az evangéliumok ilyen
használata egyszerűen isteni válaszadás, oraculum volt. Ezt már előtte nagy szentek
is gyakorolták. Egy példa: Assisi Szent Ferenc, amikor megalapítja rendjét, elmegy
társaival a Szent Miklós templomba, imádkoznak, majd Szent Ferenc felüti az evangéliumos
könyvet. A felolvasott három szakaszban felismeri Isten akaratát és az új rend alapszabályzatát.
Miért nem ajánlja az Egyház ezt a gyakorlatot? Azért, mert az idézett esetekben Szentek
rendkívüli benső indításáról van szó. Mi átlag keresztények pedig kövessük Egyházunk
tanítását, lelkiatyáink utasítását, mert ez a „lelki gyermekség útja”. Előfordul ugyanis,
hogy a lelki gyermek a Szentírásra hivatkozva akarja érvényesíteni. saját akaratát
elöljárójával szemben
Szent Teréz olykor engedélyt kért a Perjelnőtől,
hogy a könyvtárban konzultálja a teljes Bibliát bizonyos szakaszok ügyében, amelyek
nem szerepelnek a misekönyvben és a zsolozsmában. Zavarta ugyanis, hogy az ebédlőben
felolvasott szentírási szakasz nem egyezik azzal, amelyet a szentmisében hall. Más
szóval: Zavarta az, hogy anyanyelvére, franciára a zsidó-arám-görög Szentírást többféleképpen
lehet fordítani. Annyira vágyott arra, hogy a Szentlélek által sugallt szöveget kapja
kézhez, amely szerinte csak egyértelmű lehet, hogy halálos ágyán mondta: „Ha pap lettem
volna, megtanultam volna héberül és görögül, nem elégedtem volna meg a latinnal. Igy
megismertem volna a Szentlélek által diktált szöveget.” (CJ 4.8.5 = UB 81) Persze,
a mai szentírás-magyarázók megjegyzik, hogy ha Szent Teréz biblikumot tanult volna,
akkor az arámot is hozzá tette volna a héberhez és a göröghöz. A kis út, a bizalom
és a szeretet útja felfedezése is szentírásolvasáshoz kapcsolódik. Keresés közben
„ima alatt, miközben vágyaim valósággal kínpadra vontak, felütöttem Szent Pál leveleit,
hogy valamilyen választ keressek reájuk. Pillantásom a Korinthusiakhoz irt első levél
XII. és XIII. fejezetére esett… Végre megtaláltam a nyugalmamat…. És akkor túláradó,
észtvesztő örömömben felkiáltottam: Ó Jézus, … végre megtaláltam a hivatásomat… Az
én hivatásom a Szeretet!... Az én Édesanyámnak, az Egyháznak a szívében én leszek
a Szeretet… igy minden leszek.” (Ms B 3v = Ö 228-229.)
Szent Teréz Összes
műveiben nagy szerepe van a szentírási idézeteknek. Művei: Egy lélek története, vagyis
három önéletrajzi kézirata, 266 megőrzött levele, a többi elveszett, 54 költemény,
8 színdarab „rekreáció”, 21 imádság, és ide számítjuk még a Novissima Verba (Utolsó
beszélgetések) művet: Ágnes anya jegyezte Szent Teréz mondásait halála előtt öt hónapon
át, de nem szó szerint. Ezért került az Összes Művek függelékébe, de fontos okmány
a „kis út” értelmezésénél. Ezekben a művekben összesen kb. ezerszer idézi a Bibliát
(440 ószövetségi és 650 újszövetségi idézet). Már összeállították Kis Szent Teréz
kedvenc szentírásidézeteinek is a konkordanciáját.
Kis Szent Teréz szentírás-magyarázata
természetesen nem tudományos, elve nem a kritikai-történelmi szentírásmagyarázat alapján
áll. Ez érthető is. Nagy Szent Teréz kommentálni akarta az Énekek énekét leányainak,
de alig jutott túl néhány soron. Kis Szent Teréz is kijelentette halálos ágyán: „Ha
időm lett volna, …. szerettem volna kommentálni az Énekek énekét. Ebben a könyvben
nagyon mély dolgokat találtam a lélek és Szerelmese kapcsolatára vonatkozólag!” Ezt
a kijelentését a szentté avatási perben bírálói merészségnek tekintették. Valóságérzete
és humoros szemlélete megengedte, hogy néha szentírási szavakkal tréfálkozzék, amit
még kispapkoromban is szigorúan eltanácsolt szentírástanárunk, mert könnyen botrányt
okozhatunk. Amikor halálos ágyán váltásban ápolják nővérei, a fáradtságtól elaludtak
mellette, ezt mondja: „Péter, Jakab és János!” (CJ 31.7.7. = UB 75, utal az Olajfák
hegyi jelenetre). „Szent Szegénység! Furcsa egy szent, aki nem fog égbe jutni!” (CJ
9.7.7 = UB 43). Elszomorodott, amikor Rómában eltévedt a Nostra Signora della Vittoria
férfi kármelben, és egy idős atya figyelmeztette a fiatal leányt, ne menjen tovább
a folyosón, mert kiközösítésbe esik: „Ó, a szegény nők, mennyire megvetettek!... Pedig
jóval nagyobb számban stz3eretik a Jó Istent, mint a férfiak és a Mi Urunk kínszenvedésekor
az asszonyok bátrabbak voltak, mint az apostolok, mert szembeszálltak a katonák durvaságaival
és merték letörölni Jézus imádandó Arcát…” (Ms A 66 vo = Ö 169, érthető,
hogy ez a szakasz is rejtve volt Ágnes anya haláláig.). II. János Pál pápa nagyszerűen
foglalja össze Szent Teréz és a Szentírás kapcsolatát a már idézett doktorrá avatási
Apostoli levélben:
„Lelki tapasztalatának és tanításának fő forrása Isten
Igéje az Ó- és Újszövetségben. Ezt ő maga vallja be, főleg akkor, amikor kiemeli az
Evangélium szenvedélyes szeretetét (vö. Ms A 83 v). Írásaiban több, mint ezer szentírási
idézetet tartanak számon: négyszázan felül az Ószövetségből és hatszázan felül az
Újszövetségből. Jóllehet nem volt felkészülve és nem állottak rendelkezésére a
Szent Könyvek tanulmányozását és magyarázatát előmozdító eszközök, Teréz sajátos hittel
és közvetlenséggel merült el Isten Igéjének elmélkedésében. A Szentlélek hatása alatt
eljutott a kinyilatkoztatás mély ismeretére mind a maga, mind pedig mások számára.
Szeretettel összpontosította figyelmét a Szentírásra – még a hébert és a görögöt is
szerette volna ismerni, hogy jobban értse meg a Szent Könyvek szellemét és betűjét
-, rámutatott arra, hogy milyen fontos a lelki életben a szentírási forrás, kiemelte
az Evangélium eredetiségét és frissességét, komolyan művelete Isten Igéjének lelki
magyarázatát, mind az Ószövetségben, mind az Újszövetségben. Így fedezte fel az elrejtett
kincseket, amikor magára alkalmazott szavakat és eseményeket, olykor természetfeletti
merészséggel, mint amikor Szent Pál szövegeit olvasva (vö. 1 Kor 12-13) felfedezte
a szeretetre szóló hivatását (vö. Ms B 3r-3v). A kinyilatkoztatott Ige világosságánál
Teréz zseniális lapokat írt az Istenszeretet és a felebaráti szeretet egységéről (vö.
Ms C 11v-19r); és azonosult Jézus utolsó vacsorán mondott imájával, amellyel közbenjárt
mindenki üdvösségéért (vö. Ms C 34r-35r).
Tanítása egybeesik, amint már
mondtuk, az Egyház tanításával. Leányka korától arra nevelték hozzátartozói, hogy
vegyen részt a liturgikus imában és az istentiszteleten. Amikor felkészült első szentgyónására
és a bérmálás szentségére, rendkívüli szeretetet tanúsított a hitigazságok iránt és
majdnem szó szeriont megtanulta a Katekizmust (vö. Ms A 37r-37v). Élete végén saját
vérével írta le az Apostoli Hiszekegyet. Így fejezte ki, hogy fenntartás nélkül ragaszkodik
a hitvalláshoz.”
Befejezésül egy bibliai és magyar vonatkozású esetről
számolok be. Amikor először voltam Lisieux-ben, 1971-ben, még a régi fény és hangjátékot
(Son et Lumière) adták elő tavasztól őszig a bazilikában és a bazilikán kívül. Felhangzott
a gyönyörű bibliai hasonlat: Kis Szent Teréz megszégyeníti kora tudósait. Olyan, mint
a gyermek, akit Jézus állított példaképül az apostolok közé, vagy a Gyermek Jézus
a templomban a tudósok körében. Kiderült, hogy ez a hasonlat szerepel az Egy lélek
története régi kiadásainak előszavában. Idézem:
„Mi „Izrael tanítóinak”
nevezzük magunkat, túl tudós, nagyon kifejezett hittudományt tanítottunk a világnak,
de a híveknek nem volt ideje meghallgatni: „Adjatok nekünk szabadidőt, adjatok nekünk
enni, és gyermekeinknek, amibe öltözzenek, akkor majd meghallgatjuk hosszú beszédeiteket”,
mondták nekünk; vagy tovább: „Adjatok nekünk néhány egyszerű igazmondást, amit megérthetünk,
anélkül, hogy megállnánk rohanásunkban, és amelynek emlékét könnyen megőrizhetjük!”
És az Úr megkönyörült a tömegen… Vett egy gyermeket, Terézt, és az apostolok közé
állította. És ez a gyermek olyan egyszerű, olyan elragadó igazságokat nyilatkoztatott
ki nekik, hogy a tudósok beismerték tudatlanságukat és a gyermek nyomába szegődtek,
hogy tanítását hirdessék a népnek…” Ágnes anya az előszóban ezt a szöveget a magyar
kármelita atya, Szeghy Ernő (1872-1952) egyik leveléből vette!
Felhasznált
könyvészet (az idézetteken kívül):
Lisieux-i Szent Teréz összes műveit
kritikai kiadásban 1992-ben adták ki nyolc kötetben. Ez alapfeltétele minden doktorrá
avatásnak. A nyolc kötetet megjelent egy bibliofil kézikönyvben is: Sainte Thérèse
de l’Enfant-Jésus et de la Sainte Face, Oeuvres Complètes, Cerf/DDB 1992. 1600 oldal.) Az
Önéletrajz (Ö) idézési módja: Ms A B C oldal verso és recto (a három kézirat és
a lapok száma, színe és hátoldala jelölve).. Az Utolsó Beszélgetések (UB) idézési
módja: CJ 4.9.1. = szeptember 4-én feljegyzett első mondás. (Carnet Jaune Ágnes anya
„sárga füzete”). A levelei idézési módja: LT a levél száma és sora. Megjelent
Kis Szent Teréz Összes Műveinek monumentális teljes konkordanciája (960 oldal): Les
Mots de Sainte Thérèse de l’Enfant-Jésus et de la Sainte-Face. Concordance générale.
Cerf Paris 1996.
Mellékelem Kis Szent Teréz válogatott magyar bibliográfiáját.
Az
egyházdoktorokról minden Katolikus Lexikonban olvashatunk. Szerény tanulmányom: Az
„Egyháztanító” (vagy Egyházdoktor, Doctor Ecclesiae) cím dogmatikai és liturgikus
fokozat a katolikus Egyház szentjei között, in: Studia Theologica Transsylvaniensia
nr. 4., Alba Iulia 2003,5-20. Fő forrása: Jean Huiscenot, Les Docteurs de l’Église,
Paris 1997.
Szent Teréz és a Biblia kapcsolatában alapvető mű: Sainte
Thérèse de l’Enfant-Jésus et de la Sainte Face, La Bible avec Thérèse de Lisieux.
Introduction de Mgr Guy Gaucher, Paris 21995.