A kínai Olimpia: egy új lehetőség kezdete - cikkismertetés
Ezt a címet adta eszmefuttatásának az olasz jezsuiták Civiltà Cattolica nevű folyóiratának
igazgatója. P. GianPaolo Salvini szerint, ha tanulunk a történelemből, akkor a Pekingben
zajló Olimpiai Játékok Európa és az egész világ számára jó alkalmat teremthetnek arra,
hogy a félelem szülte ambivalens, kétes hozzáállást Kína irányában felváltsa a párbeszéd,
a közeledés magatartása. Ettől függ ugyanis sok tekintetben bolygónk jövője. Tudomásul
kell vennünk, hogy Európa már nem a világ közepe, és ma Kínában az egész világot érintő
kérdésekről döntenek.
E bevezető gondolatok után az olasz jezsuita folyóirat-igazgató
visszatekint az elmúlt évszázadok kiemelkedő misszionáriusaira, akik - mint például
a XVI. században élt Matteo Ricci - minden eszközzel megpróbálták jelezni: ők különböznek
a gyarmatosítóktól; az ő üzenetük merőben más, mint a kereskedőké és a katonáké. Egyedüli
fegyverük a hit, a szó és a tudomány volt. Valahogy így kellene nekünk is tennünk
anélkül, hogy elhallgatnánk a feladat nehézségét. Elég, ha megnézzük mi történt az
Olimpia előtt, amikor a sportot eszközként használták föl politikai célokra, holott
az a találkozás, a versengés örökös jelképe. Matteo Ricci matematikusként, asztronómusként,
térképkészítőként vált ismertté Kínában, de számára a tudomány jelentette a belépőt
az evangélium hirdetéséhez. Ma más a helyzet. A tudományos igazság együttes keresése
- ha azt tisztességes szándék vezérli - már önmagában hordoz valami istenit anélkül,
hogy címkézésre szorulna vagy apologetikus célnak kellene alárendelnünk. A tudósoknak
sokkal inkább arra kell törekedniük, hogy a tudomány az ember javát szolgálja, a nagyobb
szabadság és a valódi értékek felé haladva. Ebben pedig hívők és nem hívők, katolikusok,
konfuciánusok és buddhisták egyaránt megegyeznek.
Nem titok, hogy a katolikus
helyi egyház és a kínai kormány között nehéz a viszony: a problémák egyrészt a nemzetközi
politikából, másrészt a püspökök kinevezésének kényes kérdéséből adódnak. De facto
azonban már alkalmaznak részleges megoldásokat - ahogyan P. Salvini fogalmaz - kínai,
de akár olasz módra is. Ennek lényege, hogy hivatalosan nem vesznek tudomást e létező
megoldásokról, így kölcsönös egyetértést teremtenek, túllépve azokon az elvi megállapításokon,
amelyekben még nem sikerült megegyezésre jutni.
Az olasz jezsuita szerint mindkét
oldalban megvan a párbeszédre való hajlandóság, a politikai meg nem értések és időszakos
megtorpanások ellenére, amelyek részben a kínai belpolitikából fakadtak. Csak remélhetjük,
hogy az egyetlen kínai egyház két közössége - a földalatti egyház szenvedései és elnyomatása
dacára - megtalálja a szeretetközösség és testvériség útját. Ezt kívánta XVI. Benedek
pápa is a kínai katolikus hívekhez intézett levelében 2007. május 27-én. Idén május
hetedikén a legismertebb kínai szimfonikus zenekar a Vatikánban adott koncertet a
Szentatya tiszteletére. Egy nagy mozaik kis darabjai ezek a lépések a párbeszéd és
a kapcsolat jegyében a művészet segítségével, amely ugyan nem oldja meg a problémákat,
de előkészíti a talajt azok elintézésére.
Az olasz jezsuiták Civiltà Cattolica
c. folyóiratának igazgatója jegyzete végén türelemre int minket: a természetben is
lassan mennek végbe a folyamatok. Hirtelen változást csak a katasztrófák hoznak. Ugyanez
érvényes a kultúrára és a mentalitásra is, amely csak lassan változik. Reméljük, hogy
Kína apránként előre halad az emberi jogok, a demokrácia és a szabadság útján. Hozzá
kell szoknunk a miénktől eltérő ritmushoz és kultúrákhoz, amelyekben nem mindig azonosak
a prioritások. A jó dolgokhoz idő és bölcsesség szükséges. Az Olimpia csupán egy új
lehetőség kezdete. Ne szalasszuk el.