Máriához hasonlóan a keresztények legyenek a remény és a vigasz jelei a fájdalomtól és hamis örömöktől megjelölt világban – a Szentatya tanítása Nagyboldogasszony ünnepén

A világot elárasztó szenvedés láttán tanuljuk meg Máriától, hogy hogyan legyünk a remény és a vigasz jelei. Életünkkel hirdessük Krisztus feltámadását: XVI. Benedek pápa ezekkel a szavakkal fejezte be homíliáját Nagyboldogasszony ünnepén, a Castel Gandolfo-i villanovai Szent Tamás plébánián bemutatott szentmisén.

A pápa egyedülálló és rendkívüli eseménynek nevezte, hogy Mária, földi élete végén testével és lelkével együtt felvétetett a mennybe. Ez a remény és a vigasz biztos jele mindannyiunk számára. A legősibb Mária ünnep jó alkalom arra, hogy a Szűzanyával együtt felemelkedjünk a lélek magasságaiba, ahol a természetfeletti élet tiszta levegőjét szívhatjuk magunkba és szemlélhetjük a leghitelesebb szépséget, ami nem más, mint az életszentség.

A mai ünnep arra késztet bennünket, hogy tekintetünket az ég felé emeljük. Nem az elvont gondolatok egére, nem a művészet által teremtetett képzeletbeli égre, hanem az igazi valóság mennyboltjára, amely maga Isten. Isten a mi végcélunk, egyben örökös hazánk, ahonnan jövünk, és ami felé tartunk – mondta szentbeszédében a pápa.

Amikor Mária elszenderült a földön, hogy a mennyekben ébredjen fel, követte Fiát, Jézust, leghosszabb és legmeghatározóbb útján. Jézushoz hasonlóan és vele együtt távozott ebből a világból, hogy visszatérjen az Atya házába. Mindez nem áll távol tőlünk, mint ahogy első pillanatra tűnik, mert mindnyájan az Atyaisten gyermekei, Jézus testvérei és Mária gyermekei vagyunk. Mindnyájan a boldogság felé tartunk, amely nem más, mint Isten.

A pápa azért imádkozott Máriához, hogy életünk minden pillanata legyen egy újabb lépés azon az úton, amely Istenhez vezet, a felé az átváltozás, átalakulás felé, amely minden emberre és az egész világegyetemre vonatkozik.

Mária, akiben Isten megtestesült, és akinek lelkét a Kálvárián tőr döfte át, elsőnek és egyedülálló módon társult ehhez az átalakuláshoz, amely felé mindnyájan tartunk. Gyakran a mi szívünket is tőrként szúrja át ennek a világnak a szenvedése. Az új Éva követte az új Ádámot kínszenvedésében és ugyanígy a végleges örömben is. Krisztus az első zsenge, de feltámadt teste elválaszthatatlan földi Anyja testétől. Máriában pedig az egész emberiség részesedik az Istenhez való mennybevételben.

Nagyboldogasszony ünnepén a szeretet nagy misztériumát szemlélhetjük. Krisztus szeretete mindenható erejével legyőzte a halált. Szeretete arra késztette, hogy meghaljon értünk, és ezáltal legyőzze a halált – mondta homíliájában XVI. Benedek. Csak a szeretet által léphetünk be az élet birodalmába. Mária, Fiát követve, dicsőségéhez társulva lépett be Isten országába, miután csatlakozott Krisztus kínszenvedéséhez. Számunkra is nyitva hagyta az utat, ezért fohászkodunk hozzá ezekkel a szavakkal: „A mennyek kapuja”, „Angyalok Királynője”, „Bűnösök menedéke”. Nem az észérvek értetik meg velünk ezeket a magasztos valóságokat, hanem az egyszerű hit, az ima csöndje, amely végtelenül felülmúl bennünket és hozzásegít, hogy beszéljünk Istennel és meghalljuk az Úr szavát, amelyet szívünkhöz intéz.

Mária hite a véges és a végtelen közötti dimenzióba vezet el bennünket, átalakítva magát az időt: hitének köszönhetően érezzük, hogy életünket nem a múlt nyeli el, hanem a jövő felé tart, Isten felé, azon az úton, amelyen már megelőzött bennünket Krisztus, és őt követve Mária.
Ha a mennyekbe felvett Máriára tekintünk, jobban megértjük, hogy mindennapi életünk, amelyet bár megpróbáltatások és nehézségek jelölnek meg, folyamként árad az isteni óceán felé, amely az öröm és a béke teljessége. Megértjük, hogy halálunk nem a véget jelenti, hanem belépést az életbe, amely nem ismeri a halált. Amikor ennek a világnak a látóhatárán lehanyatlik napunk, akkor egy új világ hajnala ébred fel: az örökkévalóság napja.

Benedek pápa azt kérte Máriától: kísérjen el bennünket mindennapi életünk fáradalmai között, hogy szüntelenül az evangéliumi boldogságok valódi hazája felé irányuljunk.
Az Úrangyala elimádkozásakor a pápa emlékeztetett rá, hogy a mennyországból Mária továbbra is őrködik felettünk, különösen a megpróbáltatások óráiban. Gyermekei vagyunk, mert Jézus bízott bennünket anyai oltalmába kereszthalála előtt.

Mária anyai gondoskodását bizonyítják azok a tanúságtételek, amelyekkel a Szűzanyának szentelt kegyhelyeken találkozunk. A pápa az élet és a remény különleges, egyetemes fellegvárára, a lourdes-i kegyhelyre utalt, amelyet egy hónap múlva keres fel, hogy megünnepelje az ottani Mária jelenések 150. évfordulóját.

A mennyekbe felvett Mária jelöli meg földi zarándoklatunk végcélját – mondta még a Szentatya. A Szűzanya arra emlékeztet bennünket, hogy egész lényünk, lelkünk és testünk, az élet teljességére hivatott. Aki Isten és felebarátai szeretetében él és hal meg, a feltámadt Krisztus dicsőséges testéhez hasonulva változik át. Mária arra emlékeztet bennünket, hogy az Úr „szétszórja a szívük szándékában gőgösködőket” de „fölemeli az alázatosakat”. Ezt hirdeti Mária örökösen Mennybevétele misztériumával – mondta Nagyboldogasszony ünnepén az Úrangyala elimádkozásakor XVI. Benedek pápa.