Isten szeretetéből mindenkinek jut - P. Szentmártoni Mihály elmélkedése az évközi 20. vasárnap evangéliumáról

Az évközi huszadik vasárnap első olvasmánya Izajás próféta könyvéből vett szakasz, amelyben a próféta meghirdeti, hogy Isten szereti a néphez csatlakozó idegeneket is. Isten szeretete ma is kiterjed minden fajra és népre.

A második olvasmányban Szent Pál kifejti, hogy Isten nem bánja meg soha adományait: ha egyszer meghívta a pogányokat is az üdvösségre, akkor hű marad ígéretéhez. A mi kitartásunk is a hitben Isten hűségéből táplálkozik.

Az evangéliumban Szent Máté elmondja a kánaáni asszony kalandos találkozását Jézussal. A beszámoló első olvasásra elszomorít bennünket. Nehéz megérteni, hogy az apostolok igyekeztek elkergetni az asszonyt, aki Jézust kereste. Mi több, Jézust kérték meg, hogy zavarja el az asszonyt, mert kiabál, és mert szégyent hoz rájuk: mit szólnak majd a hithű zsidók ahhoz, hogy a Mester pogány asszonnyal beszélget? Amikor a tanítványok látták, hogy Jézus nem zavarja el az asszonyt, taktikát váltottak: most ők kérték Jézust, hogy hallgassa meg az asszony kérését. Csakhogy a tanítványok közbenjárása tulajdonképpen nem az asszony problémája iránti megértésből született, hanem inkább azt célozta, hogy minél előbb szabaduljanak meg a kellemetlen tolakodótól.

Ettől a kísértéstől sohasem voltak egészen szabadok azok, akik Jézus tanítványainak vallották magukat a történelem során. Mindig voltak, és ma is vannak vakbuzgó hívek, akik az Egyházat legszívesebben a kiválasztottak kis elit csoportjára szűkítenék le, megtisztítva azt mindenfajta «selejttől». Csakhogy Jézus nem ilyennek képzelte el Egyházát. Isten általános szeretetéről szóló örömhírét minden embernek szánta, vállalva azt a kockázatot, hogy üzenetét esetleg félreértik, vagy egyáltalán nem értik meg. Ez azonban nem zavarta Őt. Határozottan állította, hogy senkit sem utasít el, aki őt keresi.

Ez ennek az evangéliumi eseménynek első, teológiai üzenete: Isten egyetemes szeretete. Jézus ezzel a látványos tettével, valamint a pogány asszony szavain keresztül kioktatta tanítványait és a féltékeny zsidókat: Isten minden ember Istene, nemcsak a kiválasztott népé és nemcsak a jóké. Hasznos elgondolkozni erről az üzenetről, mert ez ma is aktuális. Minden hívőt megkísért néha az a gondolat, hogy jó lenne egy kis rendet teremteni az Egyházban, kitiltani onnan a primitíveket, a volt kommunistákat, akiknek még emlékezünk egyházellenes tetteikre.
Van ennek az evangéliumi jelenetnek még egy szép üzenete. Álljunk meg egy pillanatra a kánaáni asszony előtt és figyeljük meg magatartását. Miért talált tulajdonképpen meghallgatásra, az apostolok minden ellenkezése ellenére? Talán azért, mert a végén mégiscsak ők jártak közben érte Jézusnál, csakhogy szabaduljanak tőle? Jézus még csak nem is reagált javaslatukra. Akkor hát miért? Azért mert hitt Isten általános szeretetében. Az asszony tudta, hogy semmi joga nincs arra, hogy Jézus teljesítse kérését, semmi erényt nem tud felmutatni annak érdekében, hogy kérése Istennél meghallgatásra találjon. Az asszony hite volt a fontos, amely Isten jóságára összpontosult. Az asszony ezt a túlcsorduló jóságot dúsan megterített asztalként látta, amelyről a morzsák mindenfelé hullnak.

Egy gondolat erejéig megállhatunk a kiskutya hasonlatánál. Téves lenne ebből arra következtetni, hogy Jézus «kutyának» nevezte az asszonyt. A szentírás-magyarázók szerint Jézus itt egy közkedvelt közmondást használt, amit az asszony pontosan úgy is értett, nem pedig sértésnek, ami kitűnik gyors és szellemes válaszából, hogy azért a kiskutyáknak is jut a gazda asztaláról. Tudta, hogy Isten szeretetéből mindenkinek jut.

Elgondolkozhatunk továbbá az asszony kitartásáról, valamint ügyességéről. Kitartása megmutatkozott abban, hogy nem hagyta magát ellökdösni, ügyessége pedig abban, hogy annak ellenére, hogy tizenkét jól megtermett férfi védte a Jézushoz vezető utat, ő sikeresen áttörte magát az apostolok kordonján! A keresztény ember nem a világ elesettje, hanem képes latba vetni minden emberi képességét ahhoz, hogy Jézus ügyét képviselje, és érvényre juttassa a társadalom minden szintjén.