A sport II. János Pál pápa beszédeiben a 2000-es szentév alkalmából

2000. október 29-én II. János Pál pápa szentmisét mutatott be a Szent Péter bazilikában a jubileumi év keretében „A sport arca és lelke” címmel rendezett összejövetel alkalmából. Homíliájában hangsúlyozta: „A sporttevékenység az ember gazdag fizikai lehetőségein túl rávilágít intellektuális és spirituális képességeire is. Nem pusztán fizikai erőt és izomerőfeszítést jelent, hiszen az embernek lelke is van és meg kell mutatnia teljes arcát. Ezért az igazi atlétának nem szabad a fizikai tökéletesség megszállottjává válnia vagy engednie a teljesítmény és a fogyasztás szigorú szabályainak, illetve pusztán a haszonelvű és hedonisztikus szempontok rabjává válnia. A sport jelenségének ereje fontos eszközzé teszik a sportolót személyisége átfogó fejlődésében, és hasznossá teszik az emberszabásúbb társadalom építése terén. A testvériség, a nagylelkűség, a becsületesség, a test tiszteletben tartása nélkülözhetetlen erények minden jó sportoló számára.

Sajnos egyre több jele van annak a negatív jelenségnek, amely megkérdőjelezi a sporttevékenység alapvető etikai értékeit – állapította meg II. János Pál. A személyt támogató sport mellett létezik egy olyan is, amely tönkreteszi őt. Van olyan sport, amely felmagasztalja a testet, és amely elpusztítja és elárulja azt. Egy olyan sport mellett, amely nemes ideálokat követ létezik egy olyan is, amely csak a nyereséget veszi figyelembe. Valamint van olyan sport, amely összeköt és van, amelyik szétválaszt. Olyan sportra van szükség, amely építő jelleggel össze tudja békíteni a kulturális és társadalmi változások okozta összetett igényeket az ember alapvető igényeivel.

II. János Pál felidézte Szent Pál gondolatát: a versenyzők úgy fussanak, hogy hervadhatatlan babért nyerjenek, utalva ezzel a sport lelki dimenziójára, amelyet ápolni kell és összhangba kell hozni egyéb kikapcsolódási tevékenységekkel. A modern társadalom és egyes sporttevékenységek ritmusa alkalmanként elfeledtetik a keresztény emberrel, hogy az Úr napjának liturgiáján részt vegyen. A jogos és megérdemelt szabadidős programok nem mehetnek az ünnep megszentelésének kárára.

A 2000-es jubileumi év mindenkit az elmélkedés és a megtérés komoly útjára hív – figyelmeztetett homíliájában II. János Pál. A sport világa kivonhatja-e magát a lelkiség ezen gondviselésszerű dinamizmusából? – tette fel a kérdést. Nem! Éppen az a fontos szerep, amelyet a sport betölt a mai világban, arra hív mindenkit, aki részt vesz benne, hogy ragadja meg ezt az alkalmat a lelkiismeretvizsgálatra. Fontos felmutatni és előmozdítani a sport számos pozitív szempontját, de kötelességünk rávilágítani azokra a túlkapásokra is, amelyekbe belesodródhat.

A sport nevelő és spirituális ereje egyesítse a hívőket és minden jóakaratú embert abban, hogy ellentmondjanak minden deviáns aspektusának, amely a személy átfogó fejlődésével és életörömével szemben áll. Minden eszközzel gondoskodni kell az emberi test védelméről az egészsége elleni támadásokkal, kihasználásával és bálványozásával szemben.

Végül a sydneyi Olimpiát felidézve II. János Pál 2000. október 29-i homíliájában rámutatott: „csodálattal figyeltük a nagy atléták teljesítményét, akik az eredményekért évekig küzdöttek minden nap. Ez a sport logikája, különösen az olimpiai sportoké. Ugyanakkor ez az élet logikája is: áldozatok nélkül nem lehet fontos és hiteles eredményeket elérni.”