A Vatikán és a kínai katolikusok - cikkismertetés - I. rész

A pekingi olimpiai játékok és az utóbbi évek kínai gazdasági-politikai változásai a hatalmas ázsiai ország felé fordították a világ figyelmét. XVI. Benedek egy évvel ezelőtti korszakalkotó levele a kínai katolikusokhoz, a hierarchiához és a hívekhez jelentős visszhangot váltott ki a világközvéleményben, a médiában. A Kínai Népköztársaság hivatalos vezetőinek reakciója kevéssé ismert. (A 2007. június 30-án közzétett pápai levél szövege az Osservatore Romano jún. 30-i--júl.1-i kettős számában jelent meg.)

A Concilium nevű, negyedéves nemzetközi teológiai folyóirat 2008. évi 2. száma teljes egészében Kínával foglalkozik: szakemberek történeti, kulturális, politikai elemzései mellett egy alapos tanulmányt olvashatunk a pápai levélről, a vatikáni-kínai kapcsolatokról. A tanulmány szerzője Anthony Lam Hong Kong-i katolikus kutató és tanár, folyóirat szerkesztő. (Most és még egy alkalommal ismertetjük tanulmányát.)

A szerző bevezetésképpen összefoglalja a pápai levél megszületésének történetét. 2006 végén XVI. Benedek kijelentette, hogy sürgősen össze kell hívni egy szakember csoportot, hogy felmérjék a kínai egyház helyzetét. A találkozó 2007 június közepén jött létre, résztvevője öt kínai főpásztor volt: Paul Shan tajvani bíboros, Liu Hsien-Tang tajvani püspök, Joseph Zen bíboros Hong Kongból, José Lai macaoi püspök, és John Tong, Hong Kong- i segédpüspök. A 2007. január 20-i hivatalos közlemény szerint a Szentatya megígérte, hogy levelet ír a kínai egyházhoz, és június 30-án meg is jelent a levél.

A kínai püspökök – a „földalatti” és a „hivatalos” egyház főpásztorai egyaránt – nagyra értékelték a pápai levelet, jóllehet a hivatalosan elismert püspökök inkább hallgattak. A hatóságok tudatták velük, hogy semmit sem tehetnek felhatalmazás nélkül. Nem ismertették a dokumentumot, nem voltak hivatalos szemináriumok megvitatására, de más csatornákon keresztül lehetett tudni, hogy a pápa levele nagyon bátorító volt a katolikusok számára. Paul Shan tajvani bíboros hangsúlyozta, hogy a levél a katolikus egyház tanítását fogalmazza meg egyház természetéről és küldetéséről, amelyet az technikai, gyakorlati kérdések, amelyek egyház kétezer éve vallott. E változhatatlan hitről nem lehet tárgyalni, viszont vannak olyan gyakorlati kérdések, amelyek tárgyalások témáját képezhetik.

A pápai levél lényeges tartalma

 
A kínai katolikusokhoz írt levélnek két fő része van (utólagosan osztották fel 20 fejezetre). Az első rész címe: „Az egyház helyzete. Teológiai szempontok.” A második rész: ”Irányelvek a lelkipásztori élethez.”
 
Az első rész kifejezetten teológiai reflexió, összefoglalja a II. vatikáni zsinat egyháztanát. A 4. pont az egyház és a politikai közösség viszonyáról idézi a Gaudium et spes kezdetű konstitúció híres 76. pontját: „Az Egyház, mely feladatánál és illetékességénél fogva semmiképpen sem keveredik össze a politikai közösséggel, s nem is kötődik semmiféle politikai rendszerhez, egyszerre jele és oltalma az emberi személy transzcendenciájának. A politikai közösség és az Egyház a maguk területén függetlenek egymástól és autonómiájuk van. Mind a kettő ugyanazoknak az embereknek a személyes és társadalmi hivatását szolgálja más-más címen. Annál gyümölcsözőbb lesz szolgálatuk mindenki javára, minél egészségesebben együttműködnek a helyek és korok körülményei szerint.” (GS 76)

Világos, hogy ezt a reflexiót nem egykönnyen értik a kínai hívek és az állami vezetők nagy része sem, mert ez utóbbiak nem teológiai tartalmára, hanem politikai vonatkozására figyelnek. Kínai kommentárok meg is jegyezték, hogy a teológiai reflexióknak vannak belpolitikai vonatkozásai is az állam és az egyház helyi kapcsolatát, valamint Kína és a Vatikán viszonyát illetően.

XVI. Benedek világosan állítja, hogy a törvényes állami hatóság megérdemli, hogy a katolikus egyház együttműködjön vele egy jobb társadalom és az emberi igazságosság megvalósításáért. (4. pont) A múltban egyes elemzések az egyház és az állam közötti feszültséget a hívők és az ateisták közötti ellentétekkel magyarázták. XVI. Benedek levelében hangsúlyozza, hogy az állam természete, még ha ateista is, nem jelent problémát az említett kapcsolat szempontjából. Idézi Deus cartitas est kezdetű körlevelét (28. p.), amelyben kereste az egyensúlyt két alapelv között: egyrészt az „egyháznak nem képes magához ragadni a politikai harcot a lehető legigazságosabb társadalom megvalósítása érdekében, és ezt meg sem teheti. Az egyház nem képes az állam helyébe állni, és nem is szabad megtennie.” Másrészt „az egyház nem képes és nem is szabad kimaradnia az igazságosságért való küzdelemből. Az érvelés útján kell belépnie az értelem küzdelmébe, és föl kell ébresztenie a lelki erőket, amelyek nélkül az igazságosság, mely mindig áldozatokat is követel, nem valósulhat meg, és nem védhető meg. Az igazságos társadalom nem lehet az egyház műve, hanem azt a politikának kell megteremtenie.

”Az egyház sohasem létezhet püspökök nélkül

E fejezetben elérkezünk az egyik legkényesebb kérdéshez, hiszen tudjuk, hogy a két legfőbb nehézség a Vatikán és Kína kapcsolatában a püspökök kinevezése valamint a Szentszék és Tajvan diplomáciai kapcsolata. A pápai levél hangsúlyozza, hogy az egyház nem létezhet püspökök nélkül, és hogy a Szentszék különös figyelemmel kíséri a püspöki kinevezéseket, mivel a pápa által történő kinevezések a biztosítékai az egyház egységének és a hierarchikus közösségnek. (9. pont) Az 5. pontban a kínai egyházra vonatkoztatva ezt, a pápa teológiai megfontolásokat tesz: a Kínában létező helyi egyházak és világban szétszórt helyi egyházak mély egysége , az egyazon hiten kívül a közös keresztségben és főleg az Eucharisztiában és a püspökségben gyökerezik. A püspökök egysége, amelynek örök és látható alapja a római pápa, Péter utóda, folytatódik a századokon át az apostoli folytonosság révén, és alapja minden időben az egyház azonosságának a Krisztus által Péterre és az apostolokra épített egyházzal.

Így ma is, Kínában is, a püspökszentelés kérdése nem csupán Kínát érintő kérdés. A megoldás alapelve egyetemes, és a világ bármely részén alkalmazható. A pápai levél, hivatkozva a zsinat Lumen gentium kezdetű konstitúciójára (LG 23) ezeket írja:”A katolikus tanítás szerint a püspök principiuma és alapja a helyi egyház egységének, amely lelkipásztori gondjaira van bízva. De minden helyi egyházban, hogy teljesen egyház legyen, jelen kell lennie az egyház legfőbb tekintélyének, vagyis a püspöki kollégiumnak, fejével, a római pápával együtt, és sohasem nélküle. Ezért Péter utódának szolgálata lényegileg hozzátartozik belülről minden helyi egyházhoz. Továbbá valamennyi részegyház közössége az egyetlen katolikus egyházban, és következésképp valamennyi apostolutód püspök rendezett hierarchikus közössége, Péter utódával, biztosítéka a hit egységének és minden katolikus hívő életének. Ezért – hangsúlyozza a pápai levél – elengedhetetlen minden nemzet egyháza egységének biztosítására, hogy minden püspök közösségben legyen az összes többi püspökkel, és valamennyien látható és konkrét közösségben legyenek a pápával. (5. pont)

A püspöki kinevezésekről XV. Benedek azt állítja a 9. pontban, hogy a pápa, amikor felhatalmazást ad egy püspök szentelésére, legfőbb lelki tekintélyét gyakorolja, és ez szigorú értelemben vallásos tett, tehát nincs szó politikai tekintély gyakorlásáról , tehát nem beavatkozás egy másik állam belügyeibe . Természetesen a pápai levél nem zárja ki, hogy megegyezésre jusson a kínai kormánnyal a püspökjelöltek kiválasztásáról.

Az előző teológiai-egyháztani megfontolások után tér rá a pápai levél a fájdalmas kínai egyházi helyzet rendezésére. A CONCILIUM cikkének erről szóló második részét egy következő adásunkban ismertetjük.