Szent Ignác ünnepe Rómában – P. Szabó Ferenc beszámolója

Július 31-én, Loyolai Szent Ignác liturgikus ünnepén este a Rómában működő, tanuló vagy itt tartózkodó jezsuiták ünnepélyes szentmisével emlékeztek meg a rendalapítóról. A hagyományhoz híven a híres barokk templomban, az Il Gesù-ban, P. Adolfo Nicolás generálissal mintegy százan koncelebráltunk. Feltűnő, hogy a római nemzetközi jezsuita házakban egyre több az ún. harmadik világból, Ázsiából, Afrikából és Dél-Amerikából érkezett jezsuita. Jézus Társaságának e földrészeken még sok új tagja van, míg az ún. nyugati világban rohamosan csökken a szerzetesi hivatások száma. Ennek oka jórészt az elvilágiasodás és a születések rendkívüli csökkenése.

Az ünnepi mise jól megválasztott három olvasmányához kapcsolódva P. Generális az ignáci lelkiség három szempontját emelte ki. A Második Törvénykönyv (30, 15-20) a jó és a rossz, az élet és a halál között kellett választania a jámbor izraelitának. Szent Ignác lelkiségében, életében, a Lelkigyakorlatokban kulcsfontosságú a választás, a döntés. A szerzeteseknek, de a világiaknak is gyakran kell dönteniük, választaniuk, hogy megtalálják a helyes utat, Isten akarata szerint. A jó választáshoz segít az a belső szabadság, amelyről a második olvasmányban (Ef 3, 14-21) Szent Pál beszél az Efezusiaknak. A hitben és a szeretetben meggyökerezve, megszabadulva a rendetlen vonzalmaktól, ami önmegtagadást kíván, fel tudjuk ismerni Isten ránk vonatkozó akaratát. Szent Ignác minden lelkigyakorlatos elmélkedése elején azt a kegyelmet kérjük, hogy Isten akaratát felismerjük és azt teljesítsük. De hogyan történik mindez?

A felolvasott evangéliumi szakaszban (Lk 9, l8-26) Jézus ezt mondja apostolainak: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét minden nap és kövessen engem.” Szent Ignác a keresztjét hordozó Jézus követését állítja eszményül a jezsuiták elé, de kereszt elfogadása minden keresztény hivatása. Ha előre elfogadjuk a sikertelenséget, a bajt és a bukást is mint keresztet, nem érhet bennünket meglepetés. Jézust, az Evangéliumot, az üdvösséget minden elé kell helyeznünk, mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de lelkének kárát vallja.

A szentmise végén Loyolai Szent Ignác sírja elé vonultunk, ahol P. Generális egy felajánló imát mondott: Szent Ignác közbenjárásával felajánlotta Jézus Társaságát Krisztusnak, mindenek Örök királyának, hogy az Úr hatalmas keze által létrejött kis Társaságot őrizze meg és segítse előre az ő dicsőségére és szolgálatára, és a lelkek megsegítésére. Végül elmondtuk a lelkigyakorlatok végén szereplő önfelajánló, a „Sume et suscipe” k. „Fogadd el Uram egész szabadságomat” imát.