Szentmártoni Mihály S.J. elmélkedése az évközi 18. vasárnapra

A CSODÁLATOS KENYÉRSZAPORÍTÁS: ISTEN ADAKOZÓ JÓSÁGA
(Iz 55,1-3; Róm 8,35.37-39; Mt 14, 13-21)

Az évközi tizennyolcadik vasárnap első olvasmánya Izajás próféta biztató szavait tárja elénk, hogy van olyan étel és ital is, amelyet nem lehet pénzért kapni, hanem Isten ingyenes ajándéka. Fontos üzenet ez a mai fogyasztói világban, amelyben sokan úgy hiszik, mindent meg lehet vásárolni. A szeretetet, a hitet, a boldogságot nem adják pénzért.
A második olvasmány Szent Pál apostolnak a római hívekhez intézett leveléből vett örök érvényű buzdítása, hogy semmiféle evilági baj, vagy szenvedés nem képes elszakítani bennünket Krisztus szeretetétől.

Az evangéliumi beszámoló Szent Máté tollából azzal kezdődik, hogy Jézusnak megesett a szíve a tömegen. Előbb meggyógyította a betegeket, majd csodálatos módon enni adott az egész tömegnek. Nem bocsátkozunk bele a csoda mibenlétének elemzésébe. A fontos itt nem is annyira maga a csoda, mint Jézus viszonya az emberekhez, de egyben az emberek viszonya Jézushoz is. Megállhatunk egy pillanatra az apostolok megjegyzésénél, hogy jobb lesz elbocsátani békében a népet, mielőtt az éhség miatt követelőzővé válik. Az apostoloknak jó tömegpszichológiai érzékük volt, mert az éhes tömeg viselkedése sohasem egészen kiszámítható. De Jézus nem akarta éhesen hazabocsátani az embereket.

Jézus mindig csak adott, sohasem kért cserébe semmit. Visszaadta a vakok látását, meggyógyította a betegeket, valószínűleg alamizsnát is adott, amint ezt kiolvashatjuk abból a rövid párbeszédből, ami Jézus és Júdás között folyt elárultatásának éjjelén. Jézus azt mondta Júdásnak, hogy tegye meg gyorsan, amit tennie kell, amiből egyes apostolok arra következtettek, hogy Jézus elküldte Júdást, hogy adjon alamizsnát a szegényeknek.
Ezt az adakozó készséget Jézus rábízta Egyházára, és minden keresztényre. Az Egyház igehirdetése nem tagok toborozása, hanem az örömhír ingyenes hirdetése, nem prozelitizmus, hanem evangelizálás. Maga Jézus buzdította első tanítványait, hogy ingyen kaptak mindent, ingyen is adjanak mindent tovább.

A kereszténység belső felépítését így lehetne érzékeltetni: Jézus tükrözi az Atyát. Fülöp apostol kérésére, hogy mutassa meg nekik az Atyát, Jézus azt válaszolta, hogy aki őt látja, az látja az Atyát is. A hívő keresztény pedig tükrözi Jézust. Ha valaki azt kérné tőlünk, hogy mutassuk meg neki Jézust, valószínűleg azt kellene válaszolnunk, hogy aki minket lát, az Jézust látja.

Az Atya, amilyennek ebben az evangéliumi eseményben Jézus tükrözi, adakozó, nagylelkű gondviselő Isten. Jézus más alkalommal is beszélt az Atya nagylelkűségéről, aki eteti még a kis madarakat is, esőt hullat jókra és gonoszokra egyaránt. Már az ószövetségi zsoltáros csodálattal szemlélte Isten adakozó jóságát, amikor így ujjongott a 147. zsoltárban: „Énekeljetek az Úrnak és adjatok neki hálát! Játsszatok hárfán Istenünknek, aki az eget felhővel borítja, és esőt juttat a földnek. A hegyeken füvet sarjaszt, és növényeket az emberek javára. Ellátja táplálékkal az állatokat, a rikácsoló hollófiakat.” Vagy a 145. zsoltár: „Minden szem terád vár, te adsz nekik ételt a kellő időben és megnyitod a kezed, hogy minden élőt betölts javaiddal.”

A hívő keresztényt, aki Krisztus jóságát tükrözi, két alaperény jellemzi: a hála és a nagylelkűség. Minden Isten ajándéka: az élet, az egészség, a jólét és mindezért hálásak vagyunk. Mindent ingyen kaptunk, ezért mások szükségére nyitott lélekkel járjuk az élet útjait. Nekünk hívőknek kell felkínálnunk a segítő szeretetet, amint azt az irgalmas szamaritánus tette: nem várta, hogy bárki is felkérje őt, hogy segítsen a bajba jutott emberen, amikor pedig talált neki szállást és gondoskodást, nem hagyott hátra számlát a szerencsétlen kifosztott ember rokonainak, hogy fizessék vissza a költségeket. Adni azonban nem csak anyagi dolgokat lehet, hanem lelkieket is. Valamikor fejből tudtuk az irgalmasság cselekedeteit, de ha netán elfelejtettük volna, idézzük fel azokat a Katolikus Egyház Katekizmusából.

„Az irgalmasság művei a szeretet cselekedetei, melyek által embertársunk segítségére sietünk testi vagy lelki szükségleteiben. A lelki könyörületesség művei a tanítás, a tanácsadás, a vigasztalás, a támogatás, csakúgy mint a megbocsátás és a türelmes elviselés. Az irgalmasság testi cselekedeti magukban foglalják: az éhezőknek ételt adni, a hajléktalanoknak szállást adni, a betegeket és börtönben levőket látogatni, a halottakat eltemetni. E tettek közül a szegényeknek adott alamizsna a testvéri szeretet egyik fő tanúságtétele, ugyanakkor az igazságosság gyakorlása, amely tetszik Istennek.” (2447. szám). Ezek azok az értékek, amelyeket ingyen adhatunk tovább és amelyekkel kielégíthetjük sokak lelki éhségét és szomját.