„A remény megújítása, az igazság keresése” – konferencia az Egyesült Államokban az
elvándorlásról
Az USA püspöki konferenciájának elvándorlókkal és menekültekkel foglalkozó szervezete
rendezte a július 28-31. között Washingtonban zajló tanácskozást. A témában érintett
kormányzati és nem kormányzati szervezetek, a katolikus Caritas tagjai és egyházi
képviselők – közöttük Agostino Marchetto érsek, az Elvándorlók és Úton levők Pápai
Tanácsának titkára –, összesen közel 600-an vitatják meg az aktuális témákat. Az ülések
során a résztvevők áttekintik a bevándorlás ellentmondásos kérdéseit. Az előadások
és a viták eredményeként alaposabb képet kívánnak kialakítani a témában. Pontosabb
ismereteket szereznek az egyház hozzájárulásáról a bevándorlásról folytatott országos
viták terén.
Marchetto érsek a washingtoni konferencia előtt nyilatkozatot
tett közzé az olaszországi bevándorlási szükséghelyzet kapcsán. Ebben hangsúlyozza,
hogy a jelenlegi helyzet megoldására irányuló kezdeményezések helyességének megítéléséhez
a döntések tartalmát kell megvizsgálni. Önmagában a szükséghelyzet nem negatív kifejezés,
mert a védelmet igénylő országokból (Szudán, Szomália, Eritrea stb.) érkező bevándorló-hullám
szabályozására irányuló intézkedéseket is jelenthet, a menekültekre és menedékjogot
kérőkre vonatkozó nemzetközi törvénykezéssel összhangban.
Egy házigazda is
kerülhet szükséghelyzetbe, ha két váratlan vendég érkezik hozzá, de bizonyára a legjobb
módon igyekszik majd megoldani fogadásukat. Az érsek annak a reményének adott hangot,
hogy a rendelkezések megvalósításában érvényesül a bevándorló munkások és családtagjaik
emberi jogainak tiszteletben tartása. Továbbá, hogy figyelembe veszik az Olaszország
által is elfogadott nemzetközi normákat, amelyek a menekültekre, a menedékjogot kérőkre,
az állampolgársággal nem rendelkezőkre, a roma és szinti vagy más cigány csoportokra,
valamint az emberkereskedelem áldozataira vonatkoznak.
Renato Martino bíboros,
az Elvándorlók és Úton levők Pápai Tanácsának elnöke üzenetet küldött a washingtoni
tanácskozásra. Kiemelte a bevándorlás pozitív aspektusait az egyház lelkipásztori
tevékenysége szempontjából. Utalt a 2004-ben kiadott „Erga migrantes caritas Christi”
(Krisztus szeretete a vándorlók iránt) instrukcióra, amelynek értelmében a bevándorlók
az egyetemes testvériség építői lehetnek a Gondviselés terve szerint. Az egyház számára
lehetőséget nyújtanak, hogy még konkrétabban kiteljesítse identitását, mint szeretetközösség
és megvalósítsa missziós küldetését. Az elvándorlás jelensége sürgeti a keresztényeket,
hogy a felmerülő kihívásokra meggyőződéssel, pozitív, határozott és szervezett módon
reagáljanak. Szükség van egy kultúraközi, ökumenikus, vallásközi megközelítés kidolgozására
– hívta fel a figyelmet Martino bíboros.
Világos és átfogó politikai cselekvést
kell kialakítani, amely a bevándorlót nem teszi bűnbakká más lényeges társadalmi kérdések
miatt és nem tekinti fenyegetésnek a biztonságra és a stabilitásra nézve. Az egyház
lépéseinek alapja az a megállapítás, hogy minden ember egyenlő, túl a származásból,
nyelvből és kultúrából fakadó különbségeken. Az angol nyelvű üzenet spanyol bekezdésében
a bíboros hangsúlyozza, hogy specifikus lelkipásztori tervet kell kialakítani a bevándorlók
első és második nemzedéke számára.