Tauran bíboros lezárta a madridi vallásközi kongresszust
Az Aranyszabály kölcsönös elfogadása, az emberi családhoz való tartozás tudatosítása,
a békés együttélés nemcsak lehetséges, de szükséges is – ezek a gondolatok határozták
meg a vallásközi párbeszédről szóló spanyolországi megbeszéléseket. A három napos
találkozót a Muzulmán Liga szervezte Madridban a szaúdi király kezdeményezésére. Jean-Louis
Tauran bíborost, a Vallásközi Párbeszéd Pápai Tanácsának elnökét kérték fel a kongresszus
lezárására.
Beszédében emlékeztetett XVI. Benedek meggyőződésére: a szereteten
és igazságon alapuló párbeszéd a legjobb útja annak, hogy hozzájáruljunk a Föld népeinek
harmóniájához, boldogságához és békéjéhez. Felidézte továbbá a Szentatya figyelmeztetését,
miszerint óvakodni kell attól, hogy a vallások közötti párbeszéd szinkretizmusban
végződjön. A vallásközi párbeszéd nem építhető félreérthető nézetekre.
Tauran
bíboros ezután felsorolta azokat a meggyőződéseket, amelyekben a muzulmán, a zsidó
és keresztény vallás osztozik: hit az egy Istenben, az élet szerzőjében; felelősség
a teremtett világ és a föld erőforrásainak megőrzése iránt, amelyet Teremtőnk ránk
bízott; az emberi élet szentsége, méltósága és az alapvető jogok, amelyek ebből fakadnak;
a közös elkötelezettség, hogy az ifjúságnak etikai és vallási alapelveket biztosítsunk;
a szeretet ereje, amellyel minden hívő rendelkezik; valamint a természetjog központi
szerepe. Ugyanakkor a bíboros hangsúlyozta: „Nem állítom azt, hogy minden vallás többé-kevésbé
ugyanolyan.”
A hívek az Istentől kapott szívvel és értelemmel képesek megváltoztatni
a történelem alakulását. Az egyéni és közösségi tanúságtétel a hitéletről emlékeztet
bennünket arra, hogy az ember nemcsak kenyéren él. Rávilágít továbbá arra, hogy szükség
van a lelki életre.
A jövőre vonatkozóan a Vallásközi Párbeszéd Pápai Tanácsának
elnöke három cél megvalósítását tartja szükségesnek: tovább kell folytatni egymás
megismerését, a kölcsönös tisztelet és együttműködés növelését; az iskolákban és az
egyetemeken ösztönözni kell vallások tárgyilagos oktatását, fel kell készíteni az
embereket a vallásközi párbeszédre.