Folytatni kell a türelmes vitákat az eltérő teológiai pontokról – mondta a pápa az ökumenizmusról Sydneyben

A pápa az üdvözlések után megemlítette, hogy Ausztrália lakosságát nagy etnikai és vallási változatosság jellemzi. Annak idején a bevándorlók azzal a reménnyel érkeztek e szép partokra, hogy boldogságot és jó munkalehetőséget találnak. Az ország elismeri a vallásszabadság fontosságát. Ez alapvető jog, és ha tiszteletben tartják, az állampolgárok a legmélyebb meggyőződésük szerinti értékek alapján cselekszenek, hozzájárulva így az egész társadalom javához. A keresztények tehát más vallások híveivel együtt hozzájárulnak az emberi méltóság előmozdításához és a nemzetek közötti barátsághoz. Az ausztrálok szeretik a nyílt és szívélyes eszmecseréket. Ez jó szolgálatot tett az ökumenizmusnak. Jó példa az a Megegyezés, amelyet 2004-ben írtak alá az Egyházak Világtanácsa tagjai itt Ausztráliában. Ez a dokumentum elismer egy közös elkötelezettséget, jelzi a célkitűzéseket, megnevezi a konvergencia pontjait, anélkül, hogy elhallgatná a különbségeket. Ez a megközelítés megmutatja, hogy nemcsak lehetséges konkrét határozatokat hozni a gyümölcsöző együttműködés révén, hanem hogy folytatnunk kell a türelmes vitákat az eltérő teológiai pontokról.

Ebben az évben ünnepeljük Szent Pál születésének 2000. évfordulóját. Az efezusi levélből felolvasott részletben Pál emlékeztet arra az óriási kegyelemre, amelyet a keresztséggel kaptunk, amikor Krisztus testének tagjai lettünk. Ez a szentség, amint a zsinat tanítja (Unitatis Redintegratio 22), az egyházba lépés kapuja, az egység köteléke az általa újjászületettek számára, következésképpen az ökumenizmus kiindulópontja. De nem a végcél. Mert az ökumenizmus végső soron az Eucharisztia közös ünneplését célozza, amelyet Krisztus apostolaira bízott, mint az Egyház egységének legfőbb szentségét. Még ha ma vannak is nehézségek, biztosak lehetünk, hogy egy napon a közös Eucharisztia csak hangsúlyozza azt a vágyunkat, hogy szeressük és szolgáljuk egymást az Úr példájára, aki meghagyta nekünk: „ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”, ugyanakkor megmosta apostolai lábát, hogy példát adjon egymás szolgálatára. Ez okból az Eucharisztiára vonatkozó reflexió, amely a Szentírásból, az egyházatyák tanításából és a kétezer éves keresztény történelem dokumentumaiból merít, kétségtelenül előrelépést jelent az ökumenizmus útján, és egyesíti tanúságtételünket a világ előtt.

A pápa ezután kitért arra, hogy az ökumenizmus kritikus ponthoz érkezett. Hogy előre haladhassunk, kérnünk kell Istentől, hogy a Szentlélek által újítsa meg lelkünket, mert a Szentlélek szól az Írások által és vezet el a teljes igazságra. Óvakodnunk kell attól, hogy a tant a megoszlás forrásának tekintsük. Valójában az egyház története azt mutatja, hogy a praxis (gyakorlat) nemcsak elválaszthatatlan a tanítástól, hanem annak folyománya. Szent Ágoston jól kifejezte az ismeret és a szeretet közötti kapcsolatot, amikor arról írt, hogy a szellem a szeretet révén tér vissza Istenhez, és bárhol is látjuk a szeretet, látjuk a Szentháromságot.
Az egyház szerkezetének minden eleme fontos, de valamennyi összeomlana a szegletkő, Krisztus nélkül. A keresztényeknek, akik Isten e házának polgárai, közösen azon kell munkálkodniuk, hogy, ez az épület szilárd maradjon, és felfedezzék a kegyelem benne rejlő bőséges kincseit. Amikor érvényt szerzünk a keresztény értékeknek, nem mulaszthatjuk el, hogy jelezzük azok forrását azzal, hogy közös tanúságot teszünk Krisztusról.