A Teremtés szépségére és jóságára, az Isten képére teremtett ember felelősségére hívta fel a figyelmet a Szentatya a fiatalokhoz intézett beszédében

Az Ifjúság Világnapja Sydneyben. XVI. Benedek július 17-i beszéde

”Mily nagy öröm, hogy itt üdvözölhetlek benneteket Barangarooban, Sydney csodálatos öblében, ahol a híres híd és az Operaház látható” – kezdte beszédét a pápa. Majd utalt arra, hogy a világ minden részéről érkeztek fiatalok, csatlakozva az ausztrálokhoz. Most valamennyien, mint Isten egy családja, Krisztus tanítványai, megerősítve Szentlelkétől, tanúságot tehenek szeretetéről és igazságáról mindenki előtt.

A pápa beszéde elején felidézte az Apostolok Cselekedeteiből a Szentlélek eljövetelének történetét, amikor az apostolok, Máriával, Jézus anyjával egybegyűlve várták a Lelket, aki teljesen átalakította az apostolokat, és így tanúi lettek az egész világon. “ Ma gondolunk azokra az úttörőkre, akik a Csendes-óceán más tájairól, Írországból, Franciaországból, Nagy-Britanniából és Európa más részeiről érkeztek Ausztrália partjaira, legtöbben fiatalok voltak, akik elhozták a keresztény hitet.” XVI. Benedek itt megemlítette két ausztráliai boldog példáját: boldog Mary MacKillop főleg a szegények nevelésében tűnt ki, boldog Peter To Rot pedig meg volt győződve arról, hogy az Evangélium erejével lehet újjáteremteni a közösséget. A fiatalok gondoljanak szüleikre, akik először vezették be őket a hitbe, a plébánia papjaira és tanítóikra, akik a jó és az igaz útján vezették őket.

“Most rajtam a sor” – folytatta a pápa. “Egyeseknek közülünk úgy tűnik, hogy eljöttünk a világ végére. A ti korotokban ugyan minden repülés izgalmas kaland, de számomra ez a repülőút némi szorongást okozott. Mindenesetre valóban nagyszerű volt földünket felülről látni”, mondta a pápa, majd még részletezte repülőútját, sorolva a felülről látott országokat, földrészeket. “De felülről, az egekből is nehéz látni azt, hogy Isten a férfiakat és nőket saját képére és hasonlatosságára teremtette.

A teremtés csodái ti vagytok és én, az emberi család. Mily csodálatos!” És itt a Szentatya a 8. zsoltárból idézett, amely a teremtés szépségét zengi, kiemelve az ember nagyságát, akit a Teremtő dicsőséggel és méltósággal koronázott meg.

Ezután a pápa kitért arra, hogy a teremtésen az emberek sebeket ütne: a talajpusztulás, az erdők kiirtása, az erőforrások pazarlása, a telhetetlen fogyasztás kielégítése révén.. Egyes fiatalok olyan országokból jöttek, ahol hiányzik a vízellátás, más nemzetekben a szárazság pusztít. Sokszor azt tapasztaljuk, hogy Isten csodálatos teremtése látszólag ellensége őrzőjének, az embernek.

De a jó teremtés hogyan lehet veszélyes? Az ember a teremtés csúcsán áll. Naponta tanúi lehetünk az emberi zseni hódításainak. Az orvostudomány és a technika haladása, a művészetek alkotásai segítik növelni az emberek életminőségét. A jelen levő fiatalok között is vannak, aki készek kihasználni az élet adta lehetőségeket: egyesek kitűnnek a tanulmányokban, sportban, zenében, táncban, színművészetben. Sokakban megvan a társadalmi igazságosság és az etika iránti érzék, mások az önkéntes szolgálatokban tűnnek ki.

Valamennyien, fiatalok és idősek, néha megtapasztaljuk az emberi személy veleszületett jóságát. De ezek a pillanatok nem sokáig tartanak. A sebeket nemcsak a természetben fedezzük fel, hanem a társadalomban is, személyes és közösségi életünkben. A pápa említett néhány példát: alkohol, kábítószer, az erőszak magasztalása, a szexuális lealacsonyodás, amelyek néha a televízióban és az interneten is jelen vannak szórakozásként.

Azt kérdezhetjük: Hogyan lehet mindezeket szórakozásnak tekinteni, ha az erőszak és a szexuális kizsákmányolás áldozataira gondolunk? Van valami fenyegető abban, amikor a szabadság és a tolerancia ennyire eltávolodik az igazságtól. Ezt az az elterjedt ideológia táplálja, amely szerint nincs abszolút igazság, a relativizmus gyakorlatilag mindennek értéket tulajdonít, és a megtapasztalást helyezi az első helyre. Valójában a tapasztalatok, amelyeket elvonatkoztatunk a jó és az igaz szempontjaitól, nem az igazi szabadsághoz, hanem az erkölcsi és szellemi zűrzavarhoz, az alapelvek meggyengülése pedig az önbecsülés elvesztéséhez, sőt a kétségbeeséshez vezet.

“Kedves Barátaim! – folytatta a pápa- az életet nem a sors, nem a véletlen kormányozza. Személyes léteteket Isten akarta, megáldotta és célt adott. (vö. Ter 1, 28) Az élet nem pusztán tények és tapasztalatok sorozata, hanem az igaz, a jó és a szép keresése. Ilyen célra kell felhasználnunk szabadságunkat, mert az igazságban, a jóban és a szépben találunk boldogságot és örömet.(…) Krisztus többet ajánl fel, sőt mindent. Egyedül Ő, aki az Igazság, lehet az Élet és az Út is. Amit az apostolok hirdettek a föld végső határaiig, az a Krisztusban való élet volt, élet az Egyházban. Ebbe az életbe a keresztség által léptünk be.”

A Szentatya ezután a keresztség következő szempontjait világította meg: e szentség által Isten fogadott gyermekei leszünk, beletestesülünk Krisztusba, és a Szentlélek lakást vesz lelkünkben. Ahogy a keresztségi liturgia mondja: “Új teremtmény lettél.”

“Kedves Barátaim, az iskolában, az egyetemen, a munkahelyen is, mindenütt emlékezzetek arra, hogy új teremtmények vagytok. Mint keresztények ebben a világban tudjátok, hogy Istennek emberi arca van: Jézus Krisztus, Ő az Út és az Élet, akiről tanúskodnunk kell. Ez a tanúságtétel nem könnyű. Sokan azt gondolják, hogy Istent „félre lehet tenni”, hogy a vallás és a hit magánügy, tehát ki kell zárni a közéletből. Ez a „szekuláris” szemlélet az emberi életet és a társadalmat a Teremtő kizárásával akarja magyarázni. Semlegesnek mutatkozik, valójában, azonban mint minden ideológia, globális világnézetet kínál: szekularizmus, teljes evilágiság. Azt gondolja, hogy a társadalmat és a közéletet, politikát Isten nélkül lehet szervezni.”

Itt a pápa utalt az 1990-es és 2007-es béke-világnapi üzenetre. Ezekben azt hangsúlyozta, hogy amikor Isten eltűnik, az ember képtelen felismerni a természetes rendet, a cél és a jó kezd elenyészni. Az emberi fejlődés eredményeit az őrültség, a kizsákmányolás és az önzés vezérli. Társadalmi környezetünket nem az Isten által akart erkölcsi rend szerint alakítjuk. El kell ismernünk, hogy az ember méltóságának forrása az, hogy Isten saját képmására alkotta, és az egyetemes emberi jogok a természettörvényen alapulnak, nem pedig tárgyalások és megegyezések eredményei.

“Kedves Barátaim - mondta befejezésül a pápa- Isten teremtése egyetlen és jó. Az erőszakmentesség, a fenntartható fejlődés, az igazságosság és a béke, a környezetvédelem életbevágóan fontosak az emberiség számára. Mindezt pedig nem érthetjük meg, ha elvonatkoztatunk attól, hogy minden emberi életnek a fogantatástól a természetes halálig veleszületett méltósága van, amelyet Istentől kapott és ezért sérthetetlen. Világunk fáradt a kapzsiságtól, a kizsákmányolástól, a megosztottságtól, megundorodott a hamis bálványoktól és részleges válaszoktól, szenved a hamis ígéretektől.

Szívünk és szellemünk olyan világ látomására vágyakozik, ahol a szeretet uralkodik, ahol a javakat megosztják, ahol az egység épül, ahol a szabadság elnyeri teljes jelentését az igazságban, ahol az önazonosságot az egymást tisztelők közösségében találjuk meg. Ez pedig a Szentlélek műve. Ez a Jézus Krisztus Evangéliuma által felajánlott reménység. A keresztségben azért lettetek új teremtmények, hogy erről a valóságról tanúskodjatok, megerősítve a Szentlélek által. Ezt az üzenetet vigyétek el Sydney-ből a világba.”