2008-07-01 19:05:31

Az európai vallási helyzet: a szekularizációtól az értelem és a lelkiség kereséséig - Janka Ferenc beszámolója


Június 26-30 között került sor az észak-spanyolországi Covadongában a CCEE szervezésében az Európai Püspöki Konferenciák főtitkárainak idei találkozójára. A rendezvényen – néhány kivételtől eltekintve – a CCEE 36 tagjának valamennyi képviselője részt tudott venni.
A MKPK-t Németh László leköszönő és Mohos Gábor új titkár képviselte.
Fontos személyes esemény volt még, hogy Aldo Giordano prelátus, a CCEE eddigi főtitkára, mivel szeptember elsejétől a Szentszék képviselője lesz az Európa Tanácsnál, 13 évi szolgálat után a testület hálás és nagyrabecsülő köszönetétől kísérve búcsúzott el.

Janka Ferenc görög-katolikus pap, a CCEE főtitkár-helyettese számolt be az eseményről:

Milyen témákat érintettek a találkozón?

Az összejövetel mottója: „Az európai vallási helyzet: a szekularizációtól az értelem és a lelkiség kereséséig” volt. A részegyházak helyzetének rövid bemutatása után, etikai, pasztorális és ökumené tárgykörébe eső témákat tárgyaltak részletesebben. Így szó esett az őssejt-kutatásról és az eutanáziáról, az iskolai hitoktatással kapcsolatos európai kutatás anyagának közeli publikációjáról, és az állandó diakonátussal kapcsolatos tapasztalatokról, a Szent Pál évről és az ausztráliai Ifjúsági Világtalálkozóról, a nagyszebeni Harmadik Európai Ökumenikus Találkozóról és a decemberi első Katolikus-Ortodox Fórumról.

Milyen képet nyújt jelenleg az európai társadalom és benne a katolikus egyház?

Egy öregedő, fogyó társadalom képét, ahol a fogyasztás és a halál kultúrája tűnik meghatározónak.
A katolikus egyház a maga részéről felelősséggel és tanúságtétellel próbál a kihívásoknak megfelelni.
A törvényi szabályozás különböző fórumai előtti felelősség kérdését a „küzdelem a félkarú sorompóért” elvvel tudnám szemléltetni. Magyarországon súlyos balesetek igazolták, hogy nagyobb eséllyel lehet az utazók életét és biztonságát megvédeni, ha nem csak fénysorompók vannak a vasúti átkelőkben, hanem félkarú sorompók is.
Az európai törvényi szabályozás szisztematikus liberalizálása ennek az ellenkezőjét teszi. Lebont olyan törvényi kereteket, amelyek a társadalom erkölcsi egészségét, és jövőjét hivatottak védeni.
Az egyház azonban nem csak, sőt elsősorban nem a törvényi szabályozásban bízik, hanem a hitbeli meggyőződésen alapuló önkéntes tanúságtételben. Az értékek szabad vállalásában. Radnóti „Kis nyelvtana” játékos egyszerűséggel tapint rá ennek lényegi mozzanatára:

Én - én vagyok magamnak,/ s neked én te vagyok./ Te én vagy magadnak, /két külön hatalom. Te meg én mi vagyunk,/ de csak ha vállalom./


A mai európai társadalomban sokszor azt halljuk: nem vállalom: a felelősséget, a házasságot, a gyermeket, a beteget, az öreget, a haldoklót.

„Te meg én, mi vagyunk, de csak ha vállalom”. Ebben a nehéz helyzetben valljuk meg, mindnyájunkra súlyos teherként nehezedik a személyes vállalás kényszere. Mégsem kell kétségbe esnünk. Mielőtt ugyanis mi bármit vállalnánk, rácsodálkozva fedezhetjük fel, hogy engem már vállaltak: emberek is, mert élek, s az Isten is, mert ő a teremtő szeretet.
Európa és a világ, minden baja, fáradtsága, lázadása vagy tehetetlensége ellenére is tudhatja, hogy Isten nemcsak kényszeredetten vállalja, hanem szereti és hívja:
Ha vállalsz, közösségre léphetsz velem, és vállalásaidhoz majd én adok erőt...









All the contents on this site are copyrighted ©.