„Az egyház legyen mindig mindenki egyháza. Péter állandó küldetése és a római egyház sajátos feladata a Jézus Krisztusban való egység megvalósítása” – mondta homíliájában az Apostolfejedelmek ünnepén Benedek pápa

A római egyház a legősibb időktől kezdve egy napon, június 29-én ünnepli Péter és Pál apostolok emlékét. Vértanúságuk révén testvérek lettek, és együtt váltak az új, keresztény Róma megalapítóivá. Erről énekel a IX. századi himnusz, „O Roma felix” – vagyis boldog vagy Róma, mivel ilyen nagy fejedelmek értékes vérének bíbora díszít. A világ minden szépségét felülmúlod, nem saját érdemed, hanem azoknak a szenteknek az érdeme által, akiket véres karddal öltél meg.”

A vértanúk vére nem kiált bosszúért, hanem kiengesztel. Vértanúságuk által Péter és Pál elválaszthatatlanul Rómához tartoznak, Péter is örökre római polgár lett. Vértanúságukkal, hitük és szeretetük által a két apostol egy új város alapítói, amelynek mindig meg kell újulnia a régi emberi városban, amelyet továbbra is a bűn és az emberek önzésének veszélye fenyeget. Péter és Pál vértanúsága testvéri ölelésben fonódik egybe. Mindketten az egyetlen Krisztusért haltak meg, eggyé váltak a tanúságtételben – hangsúlyozta a Szentatya.

Péter és Pál legalább két alkalommal találkoztak Jeruzsálemben, majd mindkettőjük útja Rómába vezetett. Pál fogolyként, mint római polgár érkezett Rómába, de mondhatjuk, hogy mélyebb értelemben véve saját akaratából jött az Örök Városba. Küldetése egyetemességét fejezte ki, mivel a római egyház hite az egész világhoz szólt. Róma feladata, hogy láthatóvá tegye a hitet az egész világ számára, az egyetlen hitben való találkozás helyévé kell válnia – folytatta homíliáját a pápa.

Péternek pedig azt a küldetést kellett megvalósítania, hogy megteremtse az egyház egységét. Ez Péter örökös missziója: őrködni afelett, hogy az egyház soha ne azonosítsa magát egyetlen néppel, kultúrával vagy állammal. Az egyház mindig legyen mindenki egyháza, amely egybegyűjti az emberiséget minden határon túl, a megosztott világban. Tegye jelenvalóvá Isten békéjét, szeretetének kiengesztelő erejét. A technika, az információs világhálózat révén ma az egység új módjai jöttek létre, amelyek azonban új ellentéteket robbantanak ki. A külső, anyagi dolgokon alapuló egység mellett nagy szükségünk van belső egységre, amely Isten békéjéből ered. Szükségünk van mindazok egységére, akik Jézus Krisztusban testvérekké lettek.
Ez Péter állandó küldetése és a római egyházra bízott sajátos feladat – mondta homíliájában XVI. Benedek.

Ezután a palliumot átvevő metropolita érsekekhez fordult. A pallium Krisztus, a Jó Pásztor iránti szeretetünk jelképe – mutatott rá a Szentatya. A Szent Péter sírjánál átvett pallium második jelentése, a püspöki kollegialitás kifejezése, elválaszthatatlan az elsőtől. A főpásztorok szeretetközösségben kell, hogy éljenek, mivel csak egy nyáj van, Jézus Krisztus egyetlen egyháza. A pallium az apostolok hitével való szeretetközösségre utal, amelyre az egyház épül. Az egy, szent, katolikus és apostoli anyaszentegyházról szól, amely Krisztushoz kapcsol bennünket.

Végül Benedek pápa Szent Pál Rómaiakhoz írt leveléből idézett: „Krisztus Jézus szolgájának kell lennem a pogányok közt és Isten evangéliumának szent szolgálatát kell végeznem, hogy a pogány népek a Szentlélektől megszentelt kedves áldozati ajándékká váljanak”. Erre a feladatra hív bennünket az Úr.