P. Szentmártoni SJ elmélkedése Szent Péter és Pál ünnepére

Az egyházat Jézus szeretete öleli át
(Apcsel 12, 1-11; 2Tim 4, 6-8. 17-18; Mt 16, 13-19)
Szent Péter és Szent Pál ünnepén gondolataink mindek előtt az Egyházra irányulnak. Hálás szívvel gondolunk Péterre, a sziklára, akire az Úr Jézus Egyházát alapozta. Jó tudni a mai világban is, amelyben nem kevés támadás éri az Egyházat, hogy a pokol kapui sem vesznek erőt rajta, még kevésbé a gyarló emberi intrikák. Örömmel gondolunk Szent Pálra is, a lángoló szívű apostolra, aki áthozta a kereszténységet hozzánk Európába és akinek szenvedélyes Krisztus iránti szeretete ma is ihlet bennünket. Jó tudni, hogy az ő hithirdetői lendülete ma is él az Egyházban, ezért nem téveszt meg bennünket a látszat, miszerint mintha Európában talajt veszítene a kereszténység. Ha felemeljük tekintetünket, meglátjuk, hogy mekkora lendülettel hódítja a szíveket és a lelkeket az Evangélium más földrészeken. Nem a kereszténység veszíti el Európát, hanem Európa a kereszténységet, amit lehet és kell sajnálni, de vígasztal bennünket az a gondolat, hogy a kereszténység nagyobb, mint Európa, amint Szent Pál is hirdette, hogy a kereszténység nagyobb, mint csupán a zsidó kereszténység, amikor elvitte Krisztus üzenetét a pogányok közé.

Szent Péter és Szent Pál ünnepén gondolataink visszatérnek a jelenbe és ráirányulnak Szent Péter mostani utódára, XVI. Benedek pápára, akire Jézus rábízta korunk Egyházának vezetését. Érte mondott imánkat énekkel tudjuk a legszebben kifejezni: „Tartsd meg Isten, Szentatyánkat, Krisztusnak helytartóját!”

Visszatérve újból Szent Péter és Szent Pál alakjára, gondolataink másfelé terelődnek: Jézus jelenik meg lelki szemünk előtt, amint meghívja ezt a két tanítványt és szeretetével végigkísérte őket a rájuk bízott küldetés rögös útján. Jézus szeretete ennek az ünnepnek a tényleges tartalma. Amint szerette Pétert és Pált, amint szerette többi tanítványát, úgy szereti ma is Egyházát és minden egyes tanítványát, köztük minket is. Milyen volt Jézus szeretete? Hogy megértsük Jézus szeretetét, Isten szeretetéről kell elmélkednünk, mert Jézus szeretete az Atya szeretetét tükrözte.

Isten szeretetének első jellegzetessége, hogy Ő előbb szeretett bennünket, vagyis még mielőtt megismertük volna. Az ember mindig előbb megtapasztalja azt, hogy szeretik, és csak azután válik képessé arra, hogy ő is szeressen. Ez érvényes Isten iránti szeretetünkre is. Jézus így szerette Pétert, Pált és minket is.

Jézus szerette Pétert még mielőtt Péter hallott volna Jézusról. András testvére hozta meg neki a hírt, hogy megtalálták a Messiást. Első hallásra Pétert nem igen érdekelte ez a hír. Jézus meghívása sem töltötte el különösebb lelkesedéssel, kérte is, hogy hagyja őt nyugton, mert bűnös ember. De Jézus már szerette Pétert.

Jézus szerette Pált már akkor, amikor Pálban még forrt a gyűlölet a keresztények, a Krisztus-követők ellen. Később még azt is megtudta, hogy már születése előtt kiválasztotta őt Jézus, hogy a pogányok apostola legyen.

Jézus szeretett minket is, átölelt bennünket már akkor is, amikor még nem tudtunk róla. Ma már tudjuk ezt, ezért hálával viszonozzuk Jézusunk szeretetét. Sajnos, sok ember még nem tudja, hogy Jézus szereti őket. Imádkozzunk értük, hogy ők is felfigyeljenek Isten irántuk való szeretetére.

Isten szeretetének másik jellegzetessége, hogy szeret bennünket mindennek ellenére. Ez olyan szeretet, amely látja a másikban a gyöngeséget és gyarlóságot, mégis szereti őt. Így szerette Jézus Pétert, Pált és mindegyikünket.

Kétségtelenül, Péternek voltak erényei és nemes emberi vonásai, amelyek kedvessé tették őt mások szemében. De még több volt benne a hiba, a meggondolatlanság, az elhamarkodottság és a gyávaság, amelyek miatt nem volt könnyű szeretni őt. Jézus ismerte Péter hibáit, egyszer kereken sátánnak nevezte, előre megmondta neki, hogy gyáván elárulja majd, mégis szerette Pétert, szerette mindennek ellenére.

Pálról már elmondtak sok rosszat, pl., azt hogy nőgyűlölő volt, mert megparancsolta az asszonyoknak, hogy hallgassanak a gyülekezetben, és hogy engedelmeskedjenek férjüknek; azt is állították róla, hogy veszekedő természetű volt, ami miatt egyes közeli munkatársai kénytelenek voltak otthagyni őt. Jézus mégis szerette Pált, szerette őt mindennek ellenére.

Minket is így szeret Jézus. Nekünk nincs szükségünk arra, hogy bárki is elmondja, hogy milyenek vagyunk. Tudjuk nagyon jól, mennyi takargatni való van bennünk. Jézus ismeri hibáinkat, esetlenségünket, gyarlóságainkat, korlátozottságunkat, mégis szeret bennünket mindennek ellenére.

Szent Péter és Szent Pál ünnepe arra buzdít bennünket, hogy köszönjük meg Istennek azt, hogy a Katolikus és Apostoli Egyház tagjai lehetünk, amely Jézus szeretetének nagyságát hirdeti.