Emberi félelmünket csak az Istenbe vetett hit erejében tudjuk leküzdeni – a Szentatya szavai a vasárnapi Úrangyala imádság alkalmával

Ezen a forró júniusi vasárnapon 30 ezer római hívő és a világ minden részéből érkezett zarándok hallgatta a Szentatya szavait Rómában, a Szent Péter téren az Úrangyala imádság alkalmával. A Pápa dolgozó szobája ablakából köszöntve az egybegyűlteket a napi evangélium szavai nyomán Jézus két intéséről elmélkedett.

Máté evangéliumában olvassuk, hogy egyrészt „ne féljünk az emberektől” – másrészt pedig, hogy „féljük Istent.” A Szentatya tehát az emberi félelem és az istenfélelem közötti különbséget állította párhuzamba. A félelem az emberi élet természetes velejárója: a félelem olykor képzeletünk szülötte, máskor pedig a valóságban gyökerezik és ahhoz, hogy megszűnjön szükségünk van emberi erőfeszítésre és az Istenbe vetett bizalomra. Ám manapság létezik a félelemnek egy mélyebb formája, amely magára a létre vonatkozik és nem egyszer szorongást idéz elő. Ez az üresség érzéséből és olyan kultúrából fakad, amelyet átitat az elméleti és gyakorlati nihilizmus.
Isten szava egyértelmű választ ad az emberi félelmek eme széles körképe kapcsán: nincs emberi félelem abban, aki féli Istent.

Az istenfélelem, amelyet a Szentírás az igazi bölcsesség alapelveként határoz meg, azonos az Istenbe vetett hittel és a neki kijáró tisztelettel. Nem félni Istent, azt jelenti, hogy az ő helyébe lépünk és mi döntjük el, hogy mi a jó és mi a rossz, azaz mi vagyunk az élet és a halál ura. Ezzel szemben, aki féli Istent, biztonságban érzi magát, mint a gyermek édesanyja ölelő karjaiban. Aki féli Istent nyugodt a viharok között is, mert tudja, hogy Isten irgalommal és jósággal teljes. Aki szereti Istent, az nem fél, mert – János apostol levelének szavai szerint – a tökéletes szeretet nem fér össze a félelemmel. A hívő ember tehát nem retteg semmitől, mert tudja, hogy Isten kezében van és tudja, hogy Krisztus a világ és az élet egyedüli Ura.

A vasárnapi evangéliumi szakaszban Jézus többször arra buzdít bennünket, hogy ne féljünk és megnyugtat bennünket, amint az Apostolokkal és Szent Pállal is tette, akihez így szólt egy éjszakai látomás alkalmával: „Ne félj – én veled vagyok.” Krisztus szeretetének erejében a Népek Apostola készen állt a vértanúhalra is. Ennek kapcsán a Pápa emlékeztetett a Szent Pál-év megnyitására. Erre Péter és Pál apostolok ünnepének vigíliáján, jövő szombaton este 6 órakor a Falakon kívüli Szent Pál bazilikában kerül sor. A Szentatya az Úrangyala imádság alkalmából arra kért mindenkit, hogy bizakodó lélekkel készüljenek erre a nagy eseményre.

Az Úrangyala elimádkozása után a Pápa különböző nyelveken is köszöntötte a Szent Péter téren összegyűlt híveket. Lelki közelségét fejezte ki a Fülöp-szigeteken pusztító tájfun érintettjeinek. Megemlékezett a Khalil libanoni kapucinus atya Bejrútban történt boldoggá avatásáról és az új boldog közbenjárását kérte Libanon békéjéért. Francia nyelven a québec-i 49. eucharisztikus kongresszus résztvevőit köszöntötte és azt kérte a hívőktől, hogy minden nap jussanak közelebb az eucharisztiában valóságosan jelen lévő Krisztushoz.